Závada Pál: Apfelbaum – Nagyvárad, Berlin

Becsvágy fűti a főhős Ádámot, de tehetsége elmarad nagyratörő vágyaitól. Emiatt jó alany az ördögnek a fausti alkura: hosszan tartó fiatalságért cserébe intrikusszerepekre kapott parancsokat kell végrehajtania. A címadó vezetéknév: Apfelbaum arra utal, hogy ő az az Ádám, aki evett a tudás fájából. A szerző jambikus strófákba sűríti a cselekményt. Az ember tragédiája 2.0-ba színházi felkérésre készített színt gondolta tovább verses regénnyé. Narrátorként a fiktív szereplőket valós személyek bőrébe bújtatja, és néhány, olykor közelmúltbeli egyéniséget, leggyakrabban Réz Pált is megjeleníti. Három angyal kommentálja az eseményeket és próbálja rávenni Istent, hogy avatkozzon be a rosszra forduló földi történésekbe. Kikeresztelkedett szülők fiaként Ádám 1937-ben indul útnak: „Nagyvárad mára porfészek lett sajnos. / Alkotásvágy és akarat feszít, / de úgy érzem, máris megfulladok, ha / nem engedem be a friss levegőt… / az új, a berlini modell kínálja / az üdvözítő verziót nekem.” Úgy-ahogy elbúcsúzik családjától és szerelmeitől, Évától és Lilittől, aki a Midrás szerint Ádám első társaként nem volt hajlandó a paradicsomi férfinak alárendelni magát. Ez a két nőtípus kíséri végig Apfelbaumot évtizedeket átfogó kalandjain, első berlini tartózkodásakor például Leni Riefenstahl személyében. A „rapid újítások zavarosában” szívesen halászó Ádám a XX. század fordulataiban mindig a rossz oldalra kerül. Eléri, hogy mehessen forgatni Nagyváradra, amikor a bécsi döntés nyomán Horthy Miklós bevonul Erdélybe. Csakhogy hajdani Évájával való szomorú találkozását is meg kell örökítenie kamerájával. Legközelebb 1944 tavaszán, a nagyváradi gettóban látjuk viszont, ahol újabb Évája halálát asszisztálja végig. A kommunista Nagy-Romániában besúgó, majd kettős ügynök lesz, az 1956-os forradalom disszidenseiről is jelent. 1989 Kelet-Berlinben éri, ahol már Lucifer is így vélekedik róla: „Egyik nap bámulom, hisz én biztattam, / törekedjék skrupulusok nélkül, /és imponál a demagógiája, / máskor mint ördögöt is elborzaszt.”