Anemnevetőharmadik

Egymásnak ellentmondó üzenetek érkeznek Moszkvából: Szergej Lavrov külügyminiszter egyszer atomháborúval fenyegeti a Nyugatot, másszor pedig arról beszél, hazája sohasem tett le arról, hogy elejét vegye a nukleáris fegyverek bevetésének. Lavrovtól és a többi vezető orosz politikustól függetlenül a Kreml-párti médiumok napi rendszerességgel tudósítanak arról, hogy az ország olyan korszerű fegyverekkel rendelkezik, amelyek egy csapással képesek térdre kényszeríteni például Nagy-Britanniát.

Jevgenyij Kiszeljov, az orosz állami propaganda fő közvetítője, a Rosszija csatorna egyik „arca” legutóbb azzal hencegett, hogy az április közepén tesztelt új hiperszonikus rakétával, a Szarmattal 2-3 percen belül el lehet érni a legnagyobb nyugat-európai városokat, s az orosz fegyverek ellen a Nyugat képtelen védekezni. Míg Kiszeljov olyan atomtorpedót is „beígért” Londonnak, amely hatalmas szökőárat keltve elmossa a szigetországot, kollégája, Vlagyimir Szolovjov arról beszélt, biztos abban, hogy Moszkva előbb fog atomfegyvereket használni, mint hogy vereséget szenvedne Ukrajnában.

Bár a nyugati politikusok szerint kicsi az esélye egy Nyugat és Oroszország közötti atomháborúnak, akadnak, akik tartanak attól, hogy úgynevezett taktikai nukleáris fegyvert vet be Putyin. Az semmiképpen sem biztató, hogy Moszkvában egyre többször hangzik el az a mondás, miszerint „mit érne a világ, ha abban nincs ott Oroszország”. Harcias orosz elemzők pedig azt ismételgetik, jobb lenne, ha a kis országok, például Litvánia, Lettország és Észtország csendben maradnának, mert ellenkező esetben az oroszok hamarabb fogják őket elfoglalni, mint Ukrajnát.

A Kelet-Ukrajnában összevont orosz erők lassan ugyan, de megállás nélkül haladnak nyugat felé. Miközben Ferenc pápa egy interjújában azt mondta, Orbán Viktor a vatikáni látogatásán közölte vele, hogy az oroszoknak van egy tervük, és május 9-ére véget érhetnek a harcok, komoly áttörést sehol sem sikerült elérniük. A britek azt állítják, hogy az egységek negyven százaléka vált harcképtelenné, az ukránok pedig azt, hogy már több mint 23 ezer orosz katona vesztette életét, és legalább háromezer harckocsi, illetve egyéb páncélozott jármű semmisült meg vagy vált mozgásképtelenné.

Az orosz erők délen is támadnak, ám az elemzők úgy vélik, nincs esélyük arra, hogy teljes egészében elvágják Ukrajnát a Fekete-tengertől: Mikolajiv és az egymillió lakosú Odessza a jelenlegi erőviszonyok között bevehetetlennek tűnik. A több mint hatvan napja ostromlott délkelet-ukrajnai Mariupolban már csak pár négyzetkilométer – az Azovsztal acél­ipari kombinát egy része – maradt az ukrán védők kezén. A megszállt területeken egyre inkább berendezkednek az oroszok: az ukrán fizetőeszközt igyekeznek a rubellel felváltani, és valamennyi településen oroszpárti embereket ültettek az önkormányzatokba.

Súlyos veszteségnek számít Kijev számára, hogy az oroszok légicsapással leromboltak egy fontos vasúti hidat Odesszától délre, így megnehezült a kelet- és dél-ukrajnai ukrán erők utánpótlása, és a nyugati fegyverszállítmányok helyszínre juttatása. A britek állítólag figyelmeztették Kijevet, hogy hasonló támadás várható a keleti és nyugati területeket összekötő egyik alagút ellen is, így az ukránok jelentős légvédelmi erőket telepítettek a térségbe.