Döntéskérdése

Az Egyenlítőhöz közel, északnyugatról délkeletre tartva, két párhuzamos láncban, 1450 kilométer hosszan nyúlik el, és 992 – ebből 147 lakott – szigetből áll a trópusi klímájú Salamon-szigetek. A szárazföld összesen 28 446 négyzetkilométer, ami a Csendes-óceán déli részének 461 ezer négyzetkilométeres vízfelületét pettyezi. A régészeti és nyelvi emlékek alapján úgy becsülik, hogy az első emberek 4-5 ezer évvel ezelőtt, Délkelet-Ázsiából érkeztek. Az első európai felfedező, a spanyol Álvaro de Mendana de Neira 1568-ban szállt partra a legnagyobb szigeten, Guadalcanalon, ahol a folyóban aranyra bukkant, és úgy hitte, megtalálta a bibliai Salamon király kincsét. Ezért a szigeteket – amelyek egy része ma is spanyol nevet visel – Islas de Solomón névre keresztelte.

Hollandok és franciák, majd németek és britek érkeztek, az utóbbiak felosztották egymás között a szigetcsoportot. Németország 1899-ben – a ma Pápua Új-Guineához tartozó, északi Buka és Bouganville kivételével – a maga részéről lemondott a britek javára, Nyugat-Szamoáért és afrikai területekért cserébe. A brit protektorátussá vált Salamon-szigeteket a japánok 1942-ben elkezdték elfoglalni, amire válaszul az amerikaiak offenzívát indítottak. A Guadalcanalért fél évig tartó küzdelem a csendes-óceáni hadszíntér egyik legelkeseredettebb harcával és mindkét oldalon súlyos veszteségekkel járt. A szigetország közúti infrastruktúrájának és repülőtereinek zöme a második világháború idejéből származik. A Salamon-szigetek 1978. július 7-én nyerte el függetlenségét, a Brit Nemzetközösség tagja, alkotmányos monarchia, ahol II. Erzsébet királynőt főkormányzó képviseli.

Az ország 690 ezer lakosának 95 százaléka keresztény, de él körükben a melanéziai hagyományos hitvilág is. A brit protektorátus idején munkaerőt adtak a közeli szigeteknek és Ausztráliának. A főváros a Guadalcanalon lévő 92 ezres Honiara, a Salamon-szigetekiek jellemzően falvakban élnek, és földműveléssel foglalkoznak. Fő exportterméknek a kopra (a kókuszdió szárított húsa), a kakaóbab és a hal számít, a trópusi erdőkből származó fa kitermelését környezetvédelmi okokból igyekeznek visszafogni.