Vízig-vérig

Facebook / Hungary at Expo 2020

Magyarország teljes megújuló vízkészlete az egyik legmagasabb Európában: évente több mint 11 ezer köbméter fejenként. Az első hallásra örömteli kijelentést jelentősen árnyalja, hogy az ország vízügyi helyzetét reálisabban szemléltető belső megújuló vízkészlet mennyisége viszont az egyik legalacsonyabb a kontinensen: évente mindössze 600 köbméter fejenként. A különbség annak tudható be, hogy a folyók alig 5 százaléka belső lefolyású, azaz marad az országon belül. Emiatt „összességében a »Magyarország mint vízhatalom« megalapozatlan toposznak tekinthető” – summázza az Egyensúly Intézet két évvel ezelőtti háttéranyaga.

Ami az ország vízforrásait illeti, az évi 500 milliméter csapadéknál egyes helyeken (például az Alföldön) 300 milliméterrel több is elkelne, ráadásul az égi áldás igen egyenetlenül ér a földre (90 százaléka 65-70 nap alatt zúdul le), emiatt nagyon sok az aszályos időszak. A folyókkal kétszer annyi víz érkezik Magyarországra, mint a felhőkön keresztül, de ez a víz csak áthalad az országon. Míg a Duna, a Tisza vagy a Dráva közelében vízbőség van, az azoktól távolabbi vidékeken jelentős hiány alakul ki, olyannyira, hogy a Homokhátságot már félsivatagosnak nyilvánították.

Mivel az egykori vizes élőhelyek döntő részét lecsapolták és a folyókat a szabályozáskor elvágták az ártereiktől, a föld nem tud a vízből raktározni. Ennek következtében nem regenerálódnak a felszín alatti készletek, süllyed a talajvízszint. Az áthaladó folyók ráadásul tovább csapolják a készleteket, mivel 3-4 balatonnyival több víz hagyja el az országot, mint amennyi belép. Aggasztó, hogy a klímaváltozás hatására 20-30 százalékkal csökkenhet az éves csapadékmennyiség, és felgyorsul a víz körforgása, a párolgás. Mindennek ismeretében jelképesnek is mondható, hogy a nemrég zárult dubai világkiállításon az egyébként jelentős sikert arató magyar pavilon egyetlen csepp víz nélkül mutatta be „Magyarország páratlan vízkincseit, kialakulásukat, történetüket”.