Vészterhesfőnökök

A munkahelyeken általános konfliktusforrás, hogy ki mennyit keres. Németh Gergely szervezetpszichológus szerint előfordul, hogy valahol lényegesen többet fizetnek az új belépőknek, mint amennyire a régóta ott dolgozó kollégák belátható időn belül számíthatnak. Volt, ahol ezért néhányan felmondtak, majd pár héttel később visszamentek a céghez, hogy így kapjanak többet – érzékelteti a helyzet abszurditását. (Persze máshol épp a kezdőket alkalmazzák alacsonyabb bérért, hiszen nekik kisebb a tapasztalati tőkéjük és a váltási mozgásterük.)

A szervezetpszichológus szerint a fizetések nyilvánossága elsősorban a bérszakadékok kialakulása és a különalkuk ellen kínálhat orvosságot, és ezt nagyon üdvözlendőnek tartaná. Igaz ez például a nők és a férfiak közti bérszakadékra is. Utóbbinak számos oka lehet a gyermekvállalással kieső karrierlépcsőktől a főleg nők dominálta és jellemzően rosszul fizetett gondoskodó munkákig, de fontos eleme a tárgyalási stílusok különbözősége, a különalkuk „füstös szobás” világa is. Németh úgy látja, ezt biztosan kezelné, ha egy cégnél közismert lenne, ki mennyit keres. Attól nem tart a szakember, hogy ez a meglévő dolgozók bérét is lefelé „egyenlősítené”, mert a már elért bérekből nemigen lehet visszavenni.

A fizetések házon belüli nyilvánossága világszerte megosztó kérdés, közhelyszámba megy, hogy az ember a magánéleti gondjairól is szívesebben beszél a kollégáival, mint arról, hogy mennyi a havi nettója. Ez leginkább kulturális dilemma: sokan érzik magukat kellemetlenül, ha kiderül az anyagi helyzetük. Pedig leszámítva azt a munkáltatót, aki esetleg különalkukkal szeretne a béreken spórolni, a dolgozók aligha járnának rosszul a transzparenciával.