Emberavízben

„Emberi hangok, melegség, az élet színei és figyelmes tekintetek nélkül a Föld csak egy űrben lebegő érzéketlen szikla” – ez Aj Vej-vej 1000 év öröm és bánat című, magyarul ősszel megjelenő életrajzi kötetének utolsó mondata. A könyvet a kisfiának írta: az ötlet még 2011-ben született, amikor 81 napra Kína egyik titkos börtönébe zárták, és ahol az apjára gondolt, akit nyolcvan évvel korábban börtönöztek be először, majd az ország mostoha, északi vidékeire száműzték, ahol a költő-esszéista éveken át latrinát takarított. A száműzetésben felnőtt Aj Vej-vej 18 évesen tért vissza Pekingbe, abban az időben az ideológiai átnevelés szinte kiradírozta az emlékezetet. Ezért akar a memoárban minél többet elmondani magáról a saját fiának.

A hang az angolra fordító Allan Barr tolmácsolásában hitelesen és erősen szól, ezért a kínaiból angolosított szójátékok, műcímek kibogozásában Révész Ágota szaklektor segítette a fordító Lázár Júlia munkáját. Aj Vej-vej 2005-ben kezdett el naponta blogot írni, nyolc-tizenkét-huszonnégy órát tölt a gép előtt, válaszol a kommentelőknek, vitatkozik és vitára serkent. „Az emberek azt kérdezték: hogyan merek ilyesmiket leírni? Azt feleltem: Ha nem írom le, az még veszélyesebb helyzetbe sodor. Ha kimondom, esélyt adok a változásnak. Beszélni jobb, mint nem beszélni: ha mindenki megszólalna, ez a társadalom már rég más lenne. Változást akkor érhetünk el, ha mindenki kimondja, amit csak akar: az egyik ember hallgatása a másikat teszi ki veszélynek.” Ír történelemről, művészetről, magánéletről. Idézi az édesapja verseit. A szöveg semmilyen sablont és szabályt nem akar követni. Talán nem is csoda ez attól az egykori kisgyerektől, aki tízévesen orvosságosüvegből és cipőfűzőből készített olajlámpást a föld alatti veremben élő családjának.