Kultuszajavából

Az altomontei múzeum méltán büszke arra, hogy a XIV. század első felében alkotó Simone Martini festménye van a birtokában. A sienai festő művei Európa legnagyobb múzeumainak is a díszére válnak. Martini a sienai festészet aranykorának egyik reprezentánsa volt Duccio di Buoninsegna, Ambrogio és Pietro Lorenzetti, valamint Lippo Memmi mellett. Amiatt is különleges helyet foglal el a sienai festők között is, mert miközben a városi dóm festőjének, Ducciónak a tanítványa volt, szakított mestere stílusával. Ismerte kortársa, a firenzei Giotto forradalminak számító festészetét is, ám az ő útját sem választotta.

Első, korai festményein még Duccio hatása érvényesül. A sienai városháza nagytermébe megfestett Maesta viszont már jelentősen eltért Duccio hasonló, a dómba készült művétől. Duccio festményein még érezhető a bizánci hatás, Martini azonban tőle eltérően az emberi alakokat már plasztikusan ábrázolta, az arcokat valósághűen festette meg, ami a korábbi sienai művészetre nem volt jellemző. Különösen szembeszökő ez Martini talán legszebb és legkifejezőbb képén, az Angyali üdvözleten.

A sienai festők nemcsak saját városukban alkottak, de közülük is kitűnt Martini, aki Itália számos részét bejárta, s a franciaországi Avignonban halt meg 1344-ben, alig 60 évesen. Egy ideig a nápolyi királyi udvar szolgálatában állt, ennek köszönhetők a Szent Lászlóról készült képek is. Közülük az egyik az assisi bazilika altemplomában található. Egyes kutatók szerint a sienai festő megfordult Rómában is, s talán ottani patrónusának köszönhető, hogy Avignonba, a pápai udvarba költözött. Ott barátja lett Petrarca, a híres költő, de akkori festményei közül már kevés maradt fenn.