Csúcsok sora
Az EU állam- és kormányfői tagjelölti státust adtak múlt heti csúcsértekezletükön Ukrajnának és Moldovának. A gyorsaság rendkívüli volt, hiszen Kijev négy, Chisinau pedig hét nappal az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete után folyamodott a tagságért. Törökország 1987-ben kérte a felvételét, 1999-ben lett tagjelölt, de a 2005-ben nagy nehezen indult csatlakozási tárgyalások elakadtak, s a balkáni államok is hosszú ideje várnak az EU-tagságra. Az EU minden támogatást megad Ukrajnának a háborúban, ám a csatlakozás még hosszú évekbe, ha nem évtizedekbe kerülhet, a „határok rendezetlensége” mellett a korrupció felszámolása, a jogállamiság garantálása és a piaci szabályok összehangolása is időt kíván. A hét vezető ipari ország – az USA, Japán, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Kanada – vezetőinek a bajorországi Elmauban tartott keddi csúcstalálkozóján megállapodtak, hogy addig támogatják Ukrajnát, amíg az szükséges, megtiltják az orosz arany importját – ami inkább szimbolikus lépés –, és segítik azokat a fejlődő országokat, amelyeknél éhínség fenyeget az ukrán búzaszállítmányok orosz blokádja miatt. Elhatározták, de még kidolgozzák az orosz olajimportra kivetendő ársapkát, amivel Moszkva bevételeit akarják csökkenteni, ám a megvalósítása nem egyszerű. A G7 állam- és kormányfői a NATO madridi csúcstalálkozójára utaztak tovább, ahol szintén az Ukrajna elleni orosz agresszió lesz a téma, de szóba kerül a Kína jelentette kihívás is. Ezért most első alkalommal meghívták Japán, Ausztrália, Dél-Korea és Új-Zéland vezetőjét is.
