Az összeomlott Srí Lankán bukhat az országot lerabló és Kínának kiárusító Radzsapaksza klán. Egy elhúzódó, véres átmenet azonban késleltetné a segítség megérkezését.
A miniszter elnöki rezidencia elfoglalói. A düh kitört
AFP / ARUN SANKAR
Laoszidominó
A szuperexpressz vientiáni állomása. Sokba kerülhet
afp / KAIKEO SAIYASANE
A kínai adósságcsapda következő ázsiai áldozatának sokan a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot tartják, amely a hitelminősítő intézetek megítélése szerint a fizetésképtelenség szélére sodródott. 2026-ig évi 1,3–1,4 milliárd dollárt kellene törlesztenie, ami a teljes valutatartalékával egyenlő, és a költségvetés bevételének csaknem a fele. Az infláció elszabadult, a júniusban hivatalosan 24 százalékos – évtizedek óta a leggyorsabb – ütemet független közgazdászok alábecsültnek tartják, és a valuta, a kip az utóbbi egy évben 50 százalékot veszített az erejéből a szárnyaló dollárral szemben. A koronavírus-járvány előtti 6-7 százalékos növekedés 2020-ban 3 százalék környékére lassult.
Az államadósság 14,5 milliárd dollár, ami a GDP 88 százalékára rúg, és bő ötödével nőtt az utóbbi három évben. Külföldi hitelezőknek 10,4 milliárd dollárral tartozik az ázsiai ország, s ennek csaknem a felével Kínának, ám a hivatalos adatok itt is alacsonyabbak lehetnek a valósnál. Az országot 1975 óta irányítja a kommunista Laoszi Népi Forradalmi Párt, amely röviddel a hatalomra jutása után – szövetségese, Vietnám nyomására – megszakította a kapcsolatokat Kínával, ám az idők változnak, és Peking ma már Vientián legfontosabb partnere.
A tengeri kijárat nélküli, Mianmarral, Kínával, Vietnámmal, Kambodzsával és Thaifölddel szomszédos, 7,3 milliós ország számára a külvilág felé a kitörési pontot a Peking által ígért infrastrukturális beruházások jelentették. Kína számára pedig az Egy övezet, egy út elnevezésű projektje érdekében délnyugati kapuként kínálkozott Laosz. A két szándék találkozásának legfontosabb eleme a tavaly decemberben átadott, a főváros Vientiánt a határváros Botennel összekötő vasútvonal, amely 422 kilométer hosszú, és csatlakozik a délnyugat-kínai Jünnan tartomány központjához, Kunminghoz vezető, majd onnan Szingapúrba tartó kínai hálózathoz.
A hegyekben bővelkedő Laoszban – amelynek 2006-ban még egyetlen kilométernyi vasútvonala sem volt – 75 alagutat és 167 hidat, illetve viaduktot kellett építeni, így nem csoda, hogy a beruházás 6 milliárd dollárba került. A máris komoly személy- és áruforgalmat lebonyolító összeköttetés létrehozása ugyanakkor béklyóba verte Laoszt. A költségek 60 százalékát a kínai Eximbank kölcsönéből teremtették elő, a többit a projektre létrehozott vegyesvállalat állta, s az abban 30 százalékban tulajdonos laoszi állam a 250 millió dolláros saját része mellett még további 480 milliót vett fel a kínai pénzintézettől, hogy teljesítse a vállalását.
Elemzők szerint ezzel a beruházással Laosz ugyanúgy besétált a kínai adósságcsapdába, ahogyan például a most a gazdasága összeomlásával küzdő Srí Lanka. Míg azonban a jelek szerint Peking nem siet Srí Lanka segítségére, Laoszban arra számítanak, hogy részt vállal a törlesztési terhek enyhítésében és az esetleges adósságátütemezésben. Számítani fog Laosz stratégiai fontossága az Új Selyemút állomásaként, és Peking azt sem akarja, hogy a délkelet-ázsiai hátországában érzéketlennek tekintsék, szomszédja adósságállománya pedig számára aprópénz. Ám elképzelhető, hogy az engedékenységéért tulajdont akar, ahogy tette Srí Lankán a hambantotai kikötő átvételével, illetve Laoszban az állami áramszolgáltatóban tavaly szerzett ellenőrző pakettjével, de Vientián a múltban már termőföldek átadásával is helyettesítette az adósságtörlesztést Kínának.¬
