Össztűzalatt

„Lehetséges-e egy bűnt mérlegre tenni? Azon tanakodom, vajon melyik bűn a súlyosabb: lőni Harkiv több mint egymillió lakójára, vagy azok a civil áldozatok százaival teli tömegsírok, amelyeket az oroszok Bucsában hagytak hátra” – osztja meg dilemmáját az Ukrajna elleni orosz invázió első két hónapjának történéseit napról napra rögzítő Harkivi napló szerzője, Szergej Geraszimov. Attól, hogy a putyini propaganda „különleges katonai műveletnek” és „kontaktus nélküli hadviselésnek nevezi” Ukrajna „megleckéztetését”, az ország valóságos véres háborút vív egy mindent konokul tagadó betolakodóval. Valódi a könyvben bemutatott szenvedés, a lerombolt lakóépületek, az egyre kiterjedtebb harctereken és a húsdarálóvá változtatott településeken a civil lakosság körében végzett pusztítás. Az orosz határtól 40 kilométerre fekvő Harkiv mindennapjainak ritmusát a tankok lövedékeinek dübörgése adja, ahol az egy főre jutó Nobel-díjas tudósok száma talán a legmagasabb a világon, és ahonnan a világ legidősebb teniszjátékosa, a 98 éves Leonyid Sztanyiszlavszkij meneküléskor csak az ütőjét vitte magával. „Ha fogsz egy vérmintát, és kielemzed, aligha tudod megmondani, hogy az illető Oroszországban vagy Ukrajnában fizeti-e az adóját” – írja az 58 éves író, költő és műfordító arról, hogy ennek a háborúnak az áldozatai, legyenek ukránok vagy oroszok, biológiai szempontból egy népnek számítanak. A Harkivi napló – a szerző magyarul megjelent első könyve – Bartók Imre fordításában olvasható. A fizikus végzettségű Geraszimovnak a sci-fi, a fantasy és a metafizikus realizmus keresztútján játszódó fikciós műveit korábban a két legnagyobb orosz kiadó, az Ast és az Eksmo adta ki. Geraszimov a Krím 2014-es annektálását követően már nem ír orosz nyelven.