Szemethy Orsi: A sikoltó

Rémnovella mindegyik a műfaji megjelölés alapján, és mind valahol Magyarországon játszódik, egy kivétellel a közelmúltban vagy akár napjainkban, a lehető legrealistább környezetben. Bürokratikus önkormányzati hivatalban, ahol sem az álláskeresők, sem a magatehetetlen gyereküket gondozók nem kapják meg az elvárható segítséget. Elvadult kertben, ahol illetéktelen területfoglaló húzza meg magát és gyűjti a lomokat. Frissen elkészült falusi futballpályán, amelynek avatóján a két szomszédos falu szurkolói egymásnak támadnak. Egyházi támogatást élvező művelődési házban, amelyből a könyvtárost azért bocsátják el, mert beengedte az intézménybe a hajléktalannak tűnő asszonyt. Elhanyagolt zsidó temető szomszédságában, amelynek területét a növényvilág foglalta vissza. Lókereskedő cigány család portáján. Rendszerváltás előtti szovjet laktanyában, amelyben a rakétasilók árnyékában üzletel egymással az „ideiglenesen Magyarországon állomásozó” katona és a környező lakosság. Kérdés, hogy ezek a mindennapi nyomasztó helyzetek az ijesztőbbek, vagy a cselekmények izgalmát fokozó irreális lények és elemek: lidércek, visszajáró lelkek, boszorkány, sellő, Gólem, életre kelt gombszemű bábu, metamorfózisok, varázsfőzetek. Vagyis az életnek a valóságban megmagyarázhatatlannak érzett helyzeteibe beavatkozó fiktív figurák. Ha a Grimm- és Andersen-mesék rémnovellák, akkor a „főállásban” képzőművész, de irodalmi munkásságáért máris Petri-díjjal kitüntetett kortárs szerző maga illusztrálta könyvének olvasmányos írásait is megilleti ez a jelző.