Játékatűzzel
Sehogy sem fér a fejembe, hogy jött ki Kovács Zoltán államtitkárnak a matek, miszerint az augusztus 20-ai tűzijátékot drágább lett volna lemondani, mint megtartani. De ha már méregdrágán megvették a hozzávalókat, kezdődjék a cirkusz – kenyérből úgyis egyre kevesebb. Ahogy a szakirodalomban olvasom, a tűzijáték őshazájában, Kínában azért alakult ki kétezer éves hagyománya az effajta pufogtatásnak, mert szentül hiszik, hogy kiűzhetik vele az ártó szellemeket. Azt, hogy az Európa legnagyobb tűzijátékaként reklámozott hét végi, budapesti attrakció ennek megfelelően is megteszi-e majd a hatását, csak remélni lehet, mindenesetre a kínai sárkány útjából Orbánék már enélkül is elűztek minden ártó erőt. Ezeréves államiságunkhoz méltóan, ezer (az Investigate Europe számításai szerint egészen pontosan 979) év alatt megtérülő hitelszerződést kötöttek Pekinggel a Budapest–Belgrád vasútvonal korszerűsítésére, majd az ellenzéki népszavazási kezdeményezés megfúrásával elhárították az utolsó jogi akadályt is a Fudan Egyetem magyarországi letelepítése elől. A minap pedig belecsaptak az egyik leggazdagabb kínai befektető tenyerébe. A Debrecenbe tervezett gigaberuházás újabb lépés ugyan az akkumulátor-nagyhatalommá válás útján – mint az Fókuszban rovatunk összeállításából kiderül –, a projekt tovább növeli Magyarország kiszolgáltatottságát. S bár a beruházás költségvetése szinte hajszálra megegyezik az uniós helyreállítási alapból visszatartott pénzekkel, itt is csak papíron jöhet ki a matek: az ugyanis nem helyettesítheti a brüsszeli megegyezést.
