Elveszettillúziók

Néhány, a viszonylag jobb módúakra jellemző kiadáscsökkentési stratégia a 2008–2009-es gazdasági krízis idején végzett kutatások és minden­napi tapasztalatok alapján:

¬ a fogyasztás visszafogása (kevesebb villany, gáz), az étkezésben a hús, a gyümölcs, a zöldség elhagyása, ritkulása;

¬ a „márkahűség” feladása, a hipermarketek tömegáruinak előnyben részesítése, helyettesítő termékek választása, akciós vásárlások;

¬ a tartós fogyasztási cikkek beszerzésének elhalasztása;

¬ házilagos, illetve kalákában történő kivitelezés (szobafestés, takarítás, javítási munkák);

¬ fodrász, manikűr helyett otthoni haj- és körömápolás;

¬ kevesebb színház, koncert, könyv, kulturális javak;

¬ újság- és honlap-előfizetések, streamingszolgáltatások lemondása;

¬ karbantartási munkák elhalasztása (például az autóban az olajcsere, a kazán éves szervizelése);

¬ használt cikkek beszerzése, „vaterázás”;

¬ szolgáltatások feketegazdaságból történő pótlása (márkaszerviz helyett sufnis műhely);

¬ egészségügyi vizsgálatok halogatása, az egészségmegőrzésre költött pénzek visszafogása (kevesebb vitamin, egyes gyógyszerek kiváltásának elmaradása);

¬ a gyermekek különóráinak (hangszer, nyelv, kézműves foglalkozások, sportolási lehetőségek) lemondása; a nagyobb eszközigényű sportok helyett egyszerűbbek választása;

¬ fejlesztő és korai fejlesztő foglalkozások ritkulása;

¬ a környezetszépítést szolgáló dekoráció visszafogása (kevesebb növény, kevesebb öntözés);

¬ az ajándékozások (születésnap, névnap, karácsony) redukálása, esetleg létszükségleti cikkekkel való kiváltása (zokni a karácsonyfa alá);

¬ a tömegközlekedés előnyben részesítése a saját autóval szemben, telekocsi a környéken élő gyerekek iskolába járásához, kerékpározás a munkahelyre;

¬ nem létszükségleti dolgok elhalasztása (a jogosítvány megszerzése, nyelvvizsga, nyelvtanulás, ha nincs közvetlen összefüggésben valamilyen munkahelyi, iskolai elvárással);

¬ külföldi utazások, városnézések, múzeumlátogatások elmaradása, kikapcsolódás közelebbi helyszínen/belföldön (ilyenkor étkezés az étterem helyett a bérelt apartmanban, elmaradó szuvenírvásárlások);

¬ a rendszeres (például nyugdíjcélú) megtakarítások megkurtítása;

¬ az autócsere elhalasztása, a második (az agglomerációs ingázás miatt használatos) autó leállítása, eladása;

¬ a gyerekvállalás elhalasztása;

¬ kisebb lakásba költözés.

Orbán tücsök rájött, hogy jön a tél, és elkezdte tűzifának aprítani a hegedűt. Persze nem a sajátját. Hiába mondta Gulyás Gergely miniszter, hogy a baloldallal ellentétben az Orbán-kormány magán kezdi a spórolást, ez a legkisebb mértékig sem így történt. Nemcsak azért nem, mert az elmúlt egy hónapban a kormányfő és a miniszterek is tetemes fizetésemelést kaptak, de azért sem, mert még a minisztériumi alkalmazottak és köztisztviselők között is hátrányba kerültek azok, akik távolabb vannak a tűztől. A kormány ugyanis a napokban egy csapásra megvonta a kormánytisztviselők cafeteriáját, és eltörölte a korábban törvényben beígért extra bérjuttatást, miközben a politikai alkalmazottak népes hadának a kabinetfőnököktől a tanácsadókig érintetlen maradt a jövedelme.

„A bíróság előtt sem állna meg, hogy a kormány egy szerzett jogot, a havi 20 ezer forint béren kívüli juttatást mindenféle egyeztetés nélkül elvon” – mondta a HVG-nek a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Ugyanez igaz arra az extra juttatásra, amelyet 2018-ban ígértek be a köztisztviselőknek: ha legalább öt éven át hűségesen a hivatalukban maradnak, akkor ötévenként három-, 15 év után pedig már hathavi bért kapnak a kitartásukért. Az első ilyen juttatás pár hónap múlva lett volna esedékes, ám a kormány a napokban hatályon kívül helyezte a paragrafust. És hogy mi ennek a tétje a moralizáláson túl? Ők azok a hivatalnokok, akik a mindennapokban az emberek ügyeit intézik a földhivatalokban, a járási hivatalokban vagy éppen a kormányablakokban, ám most ők is elveszíthetik maradék jóindulatukat.

Manapság az is fenyegető jel, ha egy szakmai megbeszélést hívnak össze, mert azon jellemzően azt jelenti be az ágazat vezetője, hogy a pénzbőség kora után beköszöntött a hét szűk esztendő. Ez történt a hónap elején a Magyar Turisztikai Ügynökség új vezérigazgatójának bemutatásán, amikor a Digitális Kormányzati Ügynökséghez átigazolt Guller Zoltán azzal távozott posztjáról, hogy a folyamatban lévő turisztikai fejlesztéseket még befejezik, de újakat már nem indítanak el. Hasonlóan nyilatkozott a magyar kulturális élet főideológusa, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, aki az ukrajnai háborúra hivatkozva megértően beszélt arról, hogy a kormány 2024-ig jegelte a nagy ingatlanfejlesztéseket, köztük a Hajógyári-szigeten tervezett könnyűzenei kulturális centrum megvalósítását is. Pedig Orbán Viktor még a szigeten fekvő Hadrianus-palota és a római kori határvonal, a limes világörökségi rangját is megfúrta, hogy a végén a terület egy olyan vagyonkezelőhöz, a Magyar Kultúráért Alapítványhoz kerüljön, amelynek a tevékenységébe kormányzati ciklusokat átívelően is neki van a legtöbb beleszólása.

Kellemetlen hírt vitt a kormányfő a vele szövetséges erdélyi magyaroknak is Tusványosra: a következő két évben nem jut pénz új projektre, és a gazdatámogatás bővítésére sem lesz forrás. Így tehát már esély sincs rá, hogy az állam a következő években ellensúlyozza az olyan aránytalanságokat, mint amilyen a turizmusban is kialakult: a Kisfaludy-program 300 milliárd forintos támogatásának felét az igénylők alig egy százaléka vitte el, a kormányhoz közel álló vállalkozók versenyelőnye behozhatatlan lesz. Ugyanakkor nem jellemző a pénzszűke az Orbán számára legkedvesebb projektekre, hiszen azok finanszírozásáról folyamatosan gondoskodik a kormány. A héten például 100 milliárd forint maradványt talált különböző el nem használt költségvetési keretekből, és abból 12 milliárdot rögvest át is csoportosított a sport támogatására.

Elapad a lassan 20 éve tejjel-mézzel folyó brüsszeli apanázs is: a magyar irányító hatóságok negyedik hónapja egyetlen új pályázatot sem írtak ki uniós támogatásra. Ezért azonban a kormány csak önmagát hibáztathatja, hiszen évek óta nem volt hajlandó figyelembe venni azokat az elvárásokat, amelyek a jogállami normákhoz és a korrupció kiküszöböléséhez kötik az uniós milliárdok kifizetését. Most még kitartanak az eddigi támogatási pénzek, de ha Navracsics Tibor területfejlesztési miniszternek nem sikerül kora őszre megállapodnia az Európai Bizottsággal a helyreállítási alap, valamint a hétéves fejlesztési ciklus pénzeinek a kifizetésében, akkor az év végére kifutó projektekkel több ezer ember munkája szűnhet meg. Az irányt jól jelzi, hogy augusztus 1-jén az egészségügyi kormányzat visszavonta az Országos Onkológiai Intézet új diagnosztikai épületének megépítésére kiírt közbeszerzési pályázatot. Az indoklás az Európai Bizottság vonakodására és az ukrajnai háborúra hivatkozik, a kormány gazdaságpolitikájának esetleges tévedéseiről természetesen szót sem ejtve. ¬ Szabó Yvette