Ha már a járvány miatt elcsendesült a kis kávézó, miért ne a csend legyen az üzleti modell? A megoldást a kényszer szülte tehát, de igen jól bejött: az utóbbi hónapokban a nemzetközi sajtó kedvence lett a tokiói Szövegíró kávézó (Manuscript Writing Café). Az érdeklődést nyilván az is magyarázza, hogy a tudósítókhoz igen közel áll az a helyzet, amelynek megoldásához segítséget kínál a tulajdonos, az 52 éves Kavai Takuja. Ő maga is ismeri a határidőre írás feszültségét: technikai témákról cikkezik magazinoknak és blogoknak. A parányi kávézóba mások mellett a londoni The Guardian vagy a müncheni Süddeutsche Zeitung tokiói tudósítója is beült, és mindketten elégedetten távoztak. Nem tettek egyebet, mint a többi kuncsaft, köztük mangarajzolók, dolgozatírók, prezentációkészítők. A belépőcédulára, egy aprócska kérdőívre felírták, mi a napi céljuk, és vállalták, hogy nem távoznak, amíg nincsenek készen. A díj félóránként 240 jen, alig 2 euró. Az árban természetesen benne foglaltatik a kávé, a tea vagy a víz, továbbá a laptophűtő és a gyors wifi. A székek csak annyira kényelmesek, hogy ne lehessen rajtuk elbóbiskolni. Ösztönző, hogy aki záróra után is maradni kényszerül, az tízszer annyit fizet. Aki nem teljesíti a penzumot, annak – persze önként – büntetést kell fizetnie, sőt a neve felkerül a szégyentáblára, ami japán felfogás szerint meglehetősen kellemetlen.
