A rendszerváltás utáni első, demokratikusan megválasztott kormányfő, Antall József patetikus portréjára, Göncz Árpád akkori államfő karikírozására szorítkozik a Blokád című új magyar film. A címre utaló taxisblokád bemutatása apropónak is kevés.
Antall József és Göncz Árpád a Blokádban. Elszakadtak egymástól
Szvacsek Attila
Hídemberek
Az Erzsébet híd budai hídfője
Fortepan / Záray Péter
Tiszta levegő, autómentes biciklizés, piknik az Erzsébet hídon – az 1990. október 25-én kezdődött taxisblokád napjaiban sokan érezték emiatt jól magukat. A rendszerváltás utáni politikai életben azonban ellentmondásos ennek a néhány napnak a megítélése. A blokád, az ország megbénítása a demokratikus működés átmenetének az időszakában ugyanis sokak szerint vitatott volt, mi több, törvénytelennek számított.
Az alig öt hónapja regnáló, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) politikusa, Antall József vezette kormány roppant nehéz gazdasági körülmények között vette át az irányítást. A kommunista vezetés szinte kezelhetetlen méretű államadósságot hagyott a frissen, demokratikus választások eredményeként hatalomra került kormánykoalícióra: le kellett építenie a támogatott iparágakat, mezőgazdasági szövetkezeteket, s miközben az emberek legalább ausztriai mértékű jólétet vártak, hatalmas munkanélküliséggel szembesültek. Ebben a helyzetben a benzinár 65 százalékos emelése volt a gyújtós, ami az elégedetlenséget lángra lobbantotta.
A kormány október 24-én még azt kommunikálta, hogy nem lesz benzináremelés, másnap viszont ennek épp az ellenkezőjét jelentette be. A taxisok spontán akciókba kezdtek, először a Hősök terén, majd a Parlamentnél gyülekeztek. Ott találkoztak Siklós Csaba közlekedésügyi miniszterrel, akivel nem tudtak dűlőre jutni. Ezután elfoglalták a hidakat, a főbb közlekedési útvonalakat, csomópontokat, s a fővároson kívül megbénították a nagyobb vidéki városokat is.
Sem a kormány, sem a rendőrség nem volt felkészülve az elemi erejű ellenállás kezelésére. Antall épp kórházban volt, megkezdődött daganatos betegségének a kezelése, ezért Horváth Balázs belügyminiszter helyettesítette. Első körben nem igazán akartak tárgyalni a taxisokkal, a cél a blokád felszámolása volt. Az ellenzék vezető ereje, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) nyilatkozatban állt ki a taxisok mellett, sőt a kormány lemondását követelte, egyes parlamenti képviselői a barikádokon is megjelentek. Kis János, az SZDSZ akkori pártelnöke 2021-ben megjelent életinterjú-kötetében elismerte, hogy a kormány távozásának követelése hiba volt, lojális ellenzékként kellett volna közreműködni a helyzet békés rendezésében.
A belügyminiszter a blokád első éjjelén kormányhatározatban a honvédség szállító járműveit átengedte a rendőrségnek. Mint később kiderült, az ötlet az akkor a Honvédelmi Minisztériumban szolgáló Fehér Józseftől származott, aki az MSZP-s Horn Gyula vezette későbbi kormány idején a tárca közigazgatási államtitkára lett. A szintén régi motoros, egykor az ellenzékiek ellen a rendőröket irányító Vörösmarti Mihály rendőr ezredes irányításával a Rendőri Ezred fel is sorakozott az Árpád híd megtisztítására. Ekkor azonban Göncz Árpád köztársasági elnök a hadsereg főparancsnokaként az erőszak elkerülésére utasításban megtiltotta, hogy a honvédség eszközeit átadják a rendőrségnek. Horváth Balázs ejtette a blokádok felszámolásának tervét, s a tárgyalás mellett döntött. Lezsák Sándor, az MDF elnökségi tagja hatalmas tüntetést szervezett a blokádok ellen, arra ösztönözve a taxisokat, hogy állapodjanak meg a kormánnyal. A taxisok felkeresték Gönczöt, aki azt ajánlotta nekik, hogy a kormánnyal ne ők, inkább Nagy Sándor és Forgács Pál szakszervezeti vezetők, valamint Palotás János, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke tárgyaljon. A végül kialkudott megállapodás nem a taxisok követelései szerint alakult. Mérsékelték ugyan a benzin árát, viszont a nemzetközi ármozgásokhoz kötötték, s ez később természetszerűen további áremelkedéssel járt.
A taxisblokáddal indult el a legnagyobb kormánypárt, az MDF szétesésébe torkolló folyamat, mert a párton belül sokan keményebb fellépést vártak volna el. Az SZDSZ pedig két tűz közé került, híveinek egy része szinte forradalmi helyzetet vizionált, s a kormány megdöntésében reménykedett, míg a párt másik fele kompromisszumra hajlott. A kormánybuktatás lebegtetésével viszont végletesen és kölcsönösen megszűnt a bizalom a kormánypártok és az ellenzék között, ez tovább mérgezte a politikai közéletet.¬Riba István
