Kétvilágháborúja

AFP / ROBYN BECK

A kétévente tartott – négyévente az elnökválasztással összekötött – kongresszusi választásokon eljön az egyes államokban rendezett népszavazások ideje is. Jövő kedden az abortusz ügye lesz a legfontosabb, amit a demokraták nem túl sok sikerrel tudtak országos jelentőségűvé tenni. Az alkotmánybírósági szerepet betöltő legfelső bíróság júniusban semmisítette meg a művi terhességmegszakítást szövetségi szinten liberalizáló 1973-as Roe kontra Wade határozat jelentette precedenst, és a szabályozást az államokra bízta. A döntés hatalmas felháborodást váltott ki azok körében, akik pártolják a nők jogát az abortuszhoz.

Kaliforniában, Michiganben és Vermontban a népszavazás kezdeményezői az állam alkotmányába szeretnék beleírni az abortuszhoz fűződő jogot. Kentuckyban és Kansasban viszont azt akarják rögzíteni, hogy az alaptörvényükben semmi ne adja meg a jogot a terhességmegszakításra.

A marihuána szabadidős használatát a 21. életévüket betöltött felnőttek számára – ez a legális alkoholfogyasztás korhatára is – engedélyező népszavazások sorát egy évtizede Colorado és Washington állam nyitotta meg. Most Arizona, Dél-Dakota, Észak-Dakota, Maryland és Missouri következhet. Az 50 szövetségi állam közül már csak Idahóban, Kansasban és Nebraskában nem lazítottak semmit a füvezés szabályozásán, még orvosi céllal sem.

Népszavazásokon jelentkező politikai csata zajlik a választások lebonyolításának szabályozásáról is. A demokraták szerint a legfelső bíróság konzervatív többségének tagjai, valamint a republikánusok a kisebbségek szavazási lehetőségét korlátozó döntéseket, illetve intézkedéseket hoznak, míg a republikánusok azt állítják, ők a választások integritását védik. A középpontban az áll, hogy szükséges legyen-e a polgárnak fényképes igazolvánnyal azonosítania önmagát, ami – Európával, és benne Magyarországgal szemben – nem általános követelmény a tengerentúlon. Az arizonai referendumon például arról kell dönteni, hogy a névre szóló és a lakcímet azonosító két dokumentum – közüzemi számla vagy bankszámlakivonat – helyett megköveteljék-e a fényképes igazolványt, ami a leggyakoribb esetben a jogosítvány. Michiganben viszont épp az ellenkezőjét akarják elérni, és népszavazáson beleíratni az állam alkotmányába, hogy elegendő a szavazni kívánó által, büntetőjogi felelőssége tudatában kitöltött hivatalos nyilatkozat, hogy ő az, akinek mondja magát.

Connecticutban és Michiganben arról tartanak referendumot, bővítsék-e a lehetőséget, hogy a polgárok a választás hivatalos napja előtt is – postán vagy személyesen – leadhassák a voksukat. A kongresszusi és elnökválasztás napja ugyanis a november első hétfőjét követő kedd, ami hétköznap. Így egyre több helyen hetekkel korábban szavazni lehet, és idén már számos államban el is indult a voksolás a kijelölt, hétvégi napokon. A káoszt az okozza, hogy az alkotmány nem garantálja a szavazáshoz való általános jogot az amerikaiaknak, a szabályozást pedig az államok hatáskörébe utalja. Az USA alapító atyáinak ügydöntő többsége ugyanis a hozzájuk hasonló gazdag birtokosoknak akarta megadni a szavazás lehetőségét – amiből így kimaradtak a nők és a rabszolgák –, a kompromisszum az volt, hogy a fehér férfiakra terjesztették ki. A preambulumot megfogalmazó Gouverneur Morris szerint „a tudatlanokra és az alárendeltekre ugyanúgy nem lehet bízni a közérdeket, ahogy a gyerekekre”. Az USA későbbi negyedik elnöke, James Madison pedig úgy vélte, a szavazati jogot „a köztársaság legbiztosabb letéteményeseire”, a gazdagokra kell bízni, mert a szegényebb osztályokat megszédíthetik a populisták.

Jobban élünk, mint két éve, a harc a nemzet lelkéért folyik, az egyenlőség és demokrácia támadás alatt áll, s ha a republikánusok megszerzik az ellenőrzést a kongresszus fölött, akkor elszabadítják a költségvetési hiányt, és földbe állítják a gazdaságot. Eredményes, és működik a modern kínálati gazdaságpolitika, meg kell azt őrizni. Az előbbi üzenettel Joe Biden járja az országot, az utóbbival pedig pénzügyminisztere, Janet Yellen győzködi a hallgatóságát, mert a tengerentúlon dübörög a kampány.

A november 8-ai félidős kongresszusi választáson az amerikaiak ítéletet mondanak a demokrata elnök, illetve a pártja uralta törvényhozás első szűk két évéről. A bizonyítványt az alapján állítják majd ki – és adják oda a képviselőház és a szenátus ellenőrzését valamelyik nagy politikai erőnek –, hogy milyen a gazdaság helyzete. A több évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy ha a szavazók úgy ítélik meg, hogy rosszabbul élnek, vagy borúsabbak a kilátásaik, akkor mindig megbüntetik a hatalmon lévő pártot, függetlenül attól, hogy az mennyire felelős a gondokért.

A republikánusok szinte egyetlen üzenetet sulykolnak, ez az Egyesült Államokban is elszabadult infláció, ami a szeptemberi 8,2 százalékos mértékével magyar szemmel még irigylésre méltónak is mondható ugyan, ám a tengerentúlon négy évtizedes rekordot jelent. A maginfláció is magas, de különösen fájdalmas az élelmiszer és az üzemanyag árának emelkedése. Az, hogy mennyit kell fizetni a benzinért, sok mindent meghatároz, és a The New York Times napilap fel is sorolja, miért. Az üzemanyag ára az átlagamerikai szavazó számára az a mutató, ami évtizedek óta ugyanolyan, a termék mennyisége a drágulás idején előforduló módszerrel nem machinálható, mindig egy gallon marad, a közgazdasági kategóriának tekintett inflációnál sokkal könnyebben érthető – és a töltőállomások melletti totemoszlopokon a számok akkor is az agyakba vésik, ha egy csöppnyit sem vásárolnak belőle, míg a tojás vagy a hús drágulása csak akkor tűnik fel, amikor a kosárba teszik. Az autóra épült amerikai társadalomban a benzin ára befolyásolhatja a döntést a következő gépkocsi vásárlásáról, a munkahely és az otthon kiválasztásáról, végső soron pedig a gazdasági kilátások, a kormány és az elnök megítéléséről.

A demokraták ezzel azt állítják szembe, hogy a koronavírus-járvány okozta válságot a jóléti kiadások részben egyszeri, részben tartós növelésével kezelték – a republikánusok szerint viszont túl sokat költöttek –, és a gazdaság nincs is olyan nagy bajban, mint mondjuk Európában, ahol a recesszió mellett energiakrízis is fenyeget. Az amerikai GDP a harmadik negyedévben éves szinten 2,6 százalékkal gyarapodott az előző két periódus csökkenése után. A gazdasági aktivitás mintegy 70 százalékát adó lakossági fogyasztás, ha lassulva is, de még mindig 1,4 százalékkal nőtt, a szakértők szerint azért, mert az amerikaiak még megpróbálják felvenni a kesztyűt az inflációval szemben, és a járvány alatti juttatásaikból megtakarított pénzükhöz nyúlnak, illetve hitelkártyával adósodnak el. A gazdaság motorját az export éves szinten 14,4 százalékos növekedése pörgette, azt pedig a The Wall Street Journal napilap megállapítása szerint főleg az Európába irányuló olaj és cseppfolyós földgáz szállításai táplálták.

Ami egyre jobban fáj – az amerikai lakosságnak és vállalatoknak éppúgy, mint a világgazdaságnak –, az a kamatszint, illetve a dollár erősödése. Az infláció letörésére az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed idén már öt alkalommal emelte az irányadó kamatlábat, legutóbb háromszor egymás után 0,75 százalékponttal. Novemberben és decemberben is hasonló lépés várható, és az előrejelzések alapján a nemrég még zéróhoz közeli, jelenleg 3–3,25 százalék közötti kamatszint a jövő év elejére eléri a 4,5 százalékot. Megindult az amerikaiak hosszabb távú gazdasági kilátásainak megítélésében meghatározó szerepet játszó jelzáloghitelek drágulása is: a legnépszerűbb, rögzített kamatozású, 30 éves lejáratú kölcsönért 2002 óta először évi 7 százaléknál is többet kérnek a bankok. A Fed monetáris szigorítása és a dollár szárnyalása világszerte kamatemelési hullámot váltott ki, az Európai Központi Bank múlt csütörtökön újra 0,75 százalékponttal növelte a nyár eleji még negatív tartományból az irányadó kamatot.