Megkériakárát

Szó sincs arról, hogy Magyarország a multik gyarmatává válna, hiszen mi csalogatjuk be őket – mondta a HVG által megkérdezett több elemző is, függetlenül attól, hogy inkább az előnyeit vagy a hátrányait hangsúlyozták a folyamatnak. „A tőke diktál, és minden ország versenyez érte. Aki ebbe nem száll be, az lemarad” – fogalmaz Felcsuti Zsolt, az egyik legértékesebb magyar családi vállalkozás, a multivá fejlődött MPF Holding tulajdonosa. Távol áll az autógyártástól, de az ő befektetéséért is licitálnak, most például Német- és Lengyelország egy hőszivattyú­gyárért, egyebek mellett ingyenterületet, 25-30 százalékos támogatást kínálva. De Szerbia és Szlovákia is kapkodott volna érte. „Nemrégiben költöztettem át szingapúri adminisztratív-vagyonkezelő központomat Svájcba, az ottani állam másfél-két millió frank illeték elengedésével segített” – tette hozzá.

„Már régen nem igaz, hogy csak az olcsó munkaerő miatt érkeznek hazánkba nemzetközi cégek, és hogy csak az összeszerelés jutna nekünk. Az autógyártók például már működtetnek K+F-központokat is, és Magyarországon fejlesztett újítások is bekerülnek a tömeggyártásba” – érvel Suppan Gergely, a Magyar Bankholding vezető elemzője. Szerinte túlzás azt állítani, hogy a hazai gazdaság csupán egy-két lábon áll, noha a járműgyártás szerepe valóban meghatározó. S bár az ágazatok közül ez az egyik legciklikusabb, „a válságok csak néhány évre akasztják meg a fejlődését, utána mindig nő az igény az elhalasztott vásárlások pótlására” – teszi hozzá. Szerinte főleg a feltörekvő piacok kereslete miatt óriási benne az exportpotenciál, ami csökkenti a magyar gazdaság sérülékenységét, gyorsítja a válságok utáni fellendülést, mint ahogyan az a Covid után is történt.

A többségi olasz családi kézben lévő, de emellett az állami MFB és a kaposvári önkormányzat kisebbségi tulajdonában álló Kométa – amely egyébként barnamezős beruházásokkal bővít – büszke arra, hogy kizárólag Magyarországon végzi a termékfejlesztést, igaz, ehhez külföldi szakembereket is hozott. Hogy elkerüljék a feszültséget a helyiek és a városba érkező új dolgozók között, az utóbbiaknak munkáslakás-építést terveznek az önkormányzattal összefogva. Úgy tűnik, egyelőre a Környe–Tatabánya ipari park körüli települések is békében élnek az odaköltözött multikkal. Az év egyik legnagyobb beruházásába fogó, évi több százmillió üvegfecskendő gyártására készülő, a New York-i tőzsdén jegyzett Becton Dickinson gyár például fogorvosi széket vett Környének, a Bridgestone gumiabroncsgyár pedig „felgumizta” a kisváros tűzoltóautóját. Cserébe Környe wifivel ellátott konferenciatermet biztosít nekik, ha kell. Mint egy helybéli a HVG-nek elmondta: „Nálunk van értelme a közmeghallgatásnak: ha veszélyesnek érzünk egy betelepülni akaró multit, nemet mondunk.” Titok, hogy mely vállalatot utasították már el, de nem olyat, amelynek a beruházását a kormány kiemeltként kezelte volna. Szerencséjükre az ipari park nem különleges övezet, így a multik adójától sem fosztották meg őket éjszaka érkező kormányrendeletekkel.

Vörös Szilárd

A Jófogáson megvásárolható egy 150 fős munkásszálló komplett építési terve és engedélyezése 50 millió forintért. A szálló Szabadegyháza ipari területén épülhet fel, 15 kilométerre Magyarország valaha volt második legnagyobb beruházásától, az SK On Hungary dél-koreai akkugyár 680 milliárd forintos – a tavalyi összes külföldi működőtőke-befektetés harmadával egyenlő – iváncsai fejlesztésétől. A hirdetés feladója szerint a szállóprojekt egymilliárd forintot igényel. A kiemelt övezetté minősített ipari park vonzáskörzetében hiánycikk a szabad szállás, mivel egyre több koreai és mongol vendégmunkás érkezik az ottani, jellemzően néhány ezer fős falvakba, hiszen márciusra már kész a gyárépület. Az iváncsai ingatlantulajdonosok rózsadombi árakon hirdetnek: egy 90 négyzetméteres házat például havi egymillióért, egy 15 négyzetméteres szobát pedig több mint 200 ezerért. Annyira jó üzlet a kiadás, hogy egy Kádár-kocka udvarán barakkokat állítottak fel erre a célra, az egyik iváncsai kocsmát pedig munkásszállóvá alakították át. S bár az SK On Hungary, amely Komáromban már két üzemmel van jelen, azt ígérte, hogy 2023 közepétől 2500, zömmel helyi dolgozóval indítja a gyártást, kiderült: a környéken nincs szabad munkaerő. Ezért a Mol százhalombattai finomítójából és más közeli vállalkozásoktól csábítanak embereket, a szakképzetteknek havi 700–800 ezer forintos fizetést kínálva. Ám, mint a HVG-nek egy helybéli mesélte: rabszolgamunka ez, többen, akiket Komáromba vittek betanulni, pár hét után visszatértek, mert nem bírták a 12 órás műszakot porban, zajban, párában.

„A lakáskiadókon kívül senkinek sem jó az SK betelepülése ide, 300 méterre Iváncsa lakott részéhez, jó minőségű termőföldet elvéve. Élhetetlen lett a falunk, nem tudunk aludni, nem mehet ki a gyerek biciklizni, dugók és balesetek vannak. Akik eddig a mezőgazdaságból éltek, elkezdtek elvándorolni” – panaszolja Ágoston Jácint, a község független önkormányzati képviselője. Képviselőtársa, Baki Endre helyi agrárvállalkozó azzal toldja meg, hogy a lakosság által kapott – a titkos gyártási technológiára tekintettel igen csekély – tájékoztatás szerint az SK hatalmas üzeme egy kisvárosnak elegendő gázt és egy közepes városnak elegendő vizet igényel majd. Aligha bírja ezt aszályos időkben a győri, komáromi, gödi akkugyárakat is kiszolgáló Duna, arról nem beszélve, hogy a paksi atomerőművet is abból hűtik.

Iváncsa fideszes polgármestere, Molnár Tibor – aki a HVG-nek nem nyilatkozott – hűti a kedélyeket. Ebben segítségére van az iparűzési adó újraosztásából eredő kétmilliárdos pluszpénz, amiből pár milliócskát a helyi civil szervezeteknek is csöpögtettek. Az ő szempontjából az is a beruházás mellett szól, hogy az említett átalakított kocsma a felesége egyik családtagjáé. Sokan elhiszik a propagandát, hogy az Iváncsa területének háromszorosát elfoglaló gyárat „észre sem lehet majd venni”, és nem szúr szemet az sem, hogy a falut védeni hivatott erdősávból még egyetlen fát sem ültettek el. Miután magát a beruházást 78 milliárd forinttal támogatta a kormány, százmilliárdos költségvetési pénzből épül a gyárhoz vezető út-, vasút-, víz- és csatornarendszer. Mészáros Lőrinc cége fekteti le a csöveket az Ercsi–Adony-hálózat felé tízmilliárdokért, míg magát a mintegy 160 milliárdos gyárépületet a kormányfő másik barátja, Garancsi István Market Zrt.-je húzta fel.

A kormányhoz közeli vállalkozók – például Mészáros – híznak az akkugyárak hazai mintapéldányán, a Samsung gödi bővítésén is, miközben az állam szorgalmasan önti a pénzt az infrastruktúra fejlesztésébe. Gödön decemberben, újabb 22 milliárddal, már 92 milliárd forintra emelkedett a közpénzek felhasználása a dél-koreai befektető érdekében. Egészen kivételes, hogy a Göd Fejlődéséért Közalapítványnak sikerült visszaszereznie valamicskét abból az iparűzési adóból, amit a kormány a térség különleges gazdasági övezetté nyilvánításával elvett a környező településektől, és a Pest Megyei Önkormányzathoz terelt. Kemény 15,7 millió forintot kaptak belőle arra célra, hogy folyamatosan mérjék a Samsung akkumulátorgyár okozta éjszakai zajt, ami miatt az alsógödi lakosok évek óta rengeteget panaszkodnak, mert nem tudnak aludni, pihenni – mindeddig hiába. A céljuk az, hogy objektív adatok alapján zajtérképet készítsenek, amit – reményeik szerint – már sem a gyár, sem a hatóságok nem hagyhatnak figyelmen kívül. Ha már az utóbbiak eddig nem voltak hajlandók közzétenni sem azt, tettek-e eddig bármit a környezeti ártalmak mérsékléséért, sem a saját mérési adataikat, ami jogállamban nonszensz.

Bárki megismerheti viszont a zajmonitor első négyhavi, döbbenetes eredményeit, amelyeket egy decemberi lakossági fórumon mutattak be. A mérést egy, a gyártól 900 méterre álló lakóház teraszán végezték. A vizsgálat eddigi 136 éjszakájának (este 10 és reggel 6 óra között) 40 százalékában volt erősebb a zaj a törvényes határértéknél. Ám ha csak az éjfél és hajnali 4 közötti értékeket vesszük, amikor a gyáron kívül más nem okoz zajt, akkor is minden ötödik éjszaka hangosabb volt a megengedett limitnél.