Pocakos és slank tábornokok
Ahhoz, hogy modern, high-tech hadereje legyen Magyarországnak, „elengedhetetlennek tartjuk, hogy a Magyar Honvédség parancsnokságainál, annak alakulatainál, a Honvédelmi Minisztériumban és általában mindenhol, ahol katonák szolgálnak a felső és középvezetésben, egy új, a fiatalokra jellemzően dinamikus, fizikailag, szakmailag és erkölcsileg is példaértékű vezetői kultúrára törekedjünk” – indokolta Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, hogy miért köthetnek útilaput a 45. életévüket betöltött és legalább 25 év szolgálati viszonnyal rendelkező katonák talpára. Az ezt lehetővé tevő – a háborúra hivatkozva született – kormányrendelet a miniszterre bízta annak eldöntését, hogy kiket bocsátanak el. A hírek szerint már több száz tiszt kapott ilyen értesítést, köztük katonaorvosok is. A tárca szerint „nemzetközi tapasztalattal, nyelvtudással rendelkező vezetőkre van szükség az állomány minden szegmensében”, csakhogy már a mai tiszti állomány is teljes mértékben NATO-kompatibilis, nem az Orbán Viktor által egykor sokat bírált „pocakos tábornokok” hada, többségük nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik. Ezért érthetetlen, hogy a hadsereg lefejezése, illetve a honvédelmi tárca által kommunikált fiatalítási szándék miért ebben a drasztikus formában valósul meg. A leszereltek számára gyakorlatilag visszaállítják a korábbi korkedvezményes nyugdíjat, amit ezentúl honvédelmi szolgálati juttatásnak hívnak, s a nyugdíjkorhatár eléréséig jár nekik. A juttatás alapja az utolsó illetmény 70 százaléka lesz, a „mézesmadzag” pedig az, hogy ezt akkor is megkapják az egykori katonák, ha munkát vállalnak mellette.
