Jan Saudek különleges világa
Provokatív kiállításként hirdeti első rendezvényét, a kortárs cseh fotográfia rebellis sztárjának tárlatát az idei Budapest FotóFesztivál. És valóban, a néhány hét múlva 88. évét betöltő művész penészes falú, hajópadlós műtermében született, barokkosan fülledt hangulatú, kézzel színezett aktképei, amelyek a fotóművészet hajnalának erotikus fotográfiáit idézik meg – s amelyek az 1990-es évekre meghozták számára a világhírt –, a kommunista Csehszlovákiában nyílt provokációnak számítottak, és lényegében titokban születtek. Saudek többnyire totális végleteket, lázas víziókat ábrázolt, amihez az impulzusokat saját sorsa, a gyerekként át- és túlélt koncentrációs táborok, a több évtizedes mellőzöttség, a zaklatott szerelmi élet szolgáltatta. Számára a test az élet vizuális metaforája; a tökéletes forma éppúgy kifejezi a szépséget, mint a formátlan vagy öreg test. Művészettörténeti parafrázisoknak is felfogható, kimerevített jeleneteiben a túlfűtött erotika mellett a cseh humor frivol burleszkjelenetei is megjelennek. Az életmű-kiállítás nemcsak ezekből, az időközben védjegyévé vált munkákból kínál gazdag válogatást, hanem a korai művekből, így az 1960-as évek szolidan elrendezett pillanatképeiből is, melyeknek visszatérő témája a gyermekkor ártatlansága és az illúzióvesztett felnőttlét ütköztetése. Szerepel a tárlaton e korszakának talán legismertebb munkája, az 1966-os Élet is, amelyen egy félmeztelen, izmos férfi gyengéden ölel magához egy újszülött csecsemőt.
