Szép remények
Két követelményt vésett kőbe a kormány: 2023 egészében el kell kerülni a gazdasági visszaesést, az év végére pedig egy számjegyűre kell szorítani az inflációt. Mindkettőt megerősítette az Európai Bizottságnak benyújtott friss konvergenciaprogramban, amely idén 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel és 15 százalékos inflációval kalkulál. A gazdaságkutatók prognózisaival összevetve mindkét cél meglehetősen merész. A GKI és a Kopint-Tárki a hazai össztermék 0,5 százalékos visszaesését feltételezi, míg a Corvinus kutatói csoportja 0,2 százalékos, a bőséges kormányzati támogatással gazdálkodó Makronóm 0,8 százalékos, az immár MBH néven működő bank 1 százalékos növekedést vár. Mivel idén mind a háztartások fogyasztása, mind a beruházások csökkennek, a növekedést – ha lesz – kizárólag az importot jócskán felülmúló exportbővülés hozza össze. Óvatos prognózisába a Kopint-Tárki bekalkulálja, hogy az idén nem érkezik be „érzékelhető mértékű európai uniós támogatás, akár az európai Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF), akár a partnerségi megállapodás keretében”, és az sem valószínű, hogy „erről megállapodás történne”.
Az uniós támogatások sorsát és lehetséges ütemezésüket a konvergenciaprogram feltűnően kerüli, csupán olyan megjegyzésekre szorítkozik, hogy a gazdaság nélkülük is képes volt a járvány utáni helyreállításra. A programhoz mellékelt egyik táblázatból kiderül, hogy 2025 után a kormány számít az RRF keretében lehívható hitelekre, a GDP 1,5 százalékára rúgó összeg nagy részét beruházásokra költené. Az elemzők inflációs prognózisa a kormányéval szemben 18 és 19 százalék között van, az év végére a GKI 11, a Corvinus Egyetem elemzői csapata 10,5 százalékot vár. A Kopint-Tárki és a Makronóm 9,1, illetve 9 százalékos tippje azt sejteti, hogy a kormányzati mantrának lehet valóságalapja. Az MBH a maga 6-7 százalékos tippjét az egyre szélesebb körben bejelentett árcsökkentésekkel, illetve a nemzetközi nyersanyag- és energiaárak zuhanásával indokolja.
A frissített konvergenciaprogram súlyát növeli, hogy jövőre élesednek az államadósságra és a költségvetésre vonatkozó uniós szabályok, amelyeket a koronavírus-járvány alatt felfüggesztettek. A GDP-arányos államadósság 60 százalékos határértékét tavaly 13, az államháztartási hiány 3 százalékos limitjét 11 ország lépte át. A 73,3 százalékos magyar államadósság az euróövezet 91,6 százalékos átlagához viszonyítva tetszetős is lehetne, de a régióban kiemelkedően nagy, ezért a pénzügyi sebezhetőség egyik jele. A veszélyt a friss dokumentum bagatellizálja. Az államháztartás tavalyi, 6,2 százalékos deficitje viszont durván felülmúlta a 3,4 százalékos uniós átlagot, hajszállal meghaladta a pénzügyi tárca előirányzatát is. A program ezt azzal szépíti, hogy ebből 1,2 százalékpont a gázkészletek kényszerű növelésére ment el. A hiányra vonatkozó idei előirányzat 3,9 százalék. Ám a GKI úgy véli, hogy a költségvetés „számos feszültséget tartalmaz”, emiatt 4,7 százalékos deficitet vár, a Corvinus 4,2 százalékos, a Kopint-Tárki 4, a Makronóm 3,8 százalékos hiányra számít.
Az államadósságot az idén a GDP 70 százaléka alá tervezi levinni a kormány, ehhez kihasználja a tartozás elinflálásában rejlő lehetőséget. E cél realitását a kutatók nem vitatják. Ez az egyetlen olyan mutató, amely megfelel az uniós szabálykönyvnek, mert meghaladja ugyan a 60 százalékos korlátot, de trendszerűen csökken. Bár az példátlan siker lenne, ha 2026 végére tényleg a GDP 60 százaléka alá esne az államadósság. Jelenleg Magyarország fényévekre lenne a maastrichti kritériumoktól. Az inflációs korlát a három legjobban teljesítő ország – Hollandia, Luxemburg és Spanyolország – átlaga plusz 1,5 százalék, vagyis 5 százalék, szemben a magyarországi 25,6 százalékkal, és a tízéves lejáratú magyar állampapírok 8,5 százalékos hozama is elszakadt az euróövezeti állampapírokéitól; a limit most 5,06 százalék. Bő fél évtizede a magyar gazdaság az euróövezeti feltételek többségét még teljesítette. Eredeti funkciója szerint a konvergenciaprogram egyúttal az euróhoz való közeledés pályája is, ám erről a magyar változatban évek óta szó sem esik. ¬ Farkas Zoltán
