Még fideszes szülőket is maga ellen hergelt a hatalom, amiért erőszakkal lépett fel a fiatalokkal szemben, akik az oktatás körülményeinek javítását követelték. A civilek érzelmi hullámvasúthoz hasonlítják a küzdelmet, tudván: a sikerhez még sok erő és türelem kell.
Rendőrök és tüntetők összecsapása a Karmelitánál. Most megtanulhatjátok
Veres Viktor
Némítani
Amikor még Orbán állt szemben a hatalommal. A múltját eltörölte
Kapitány Éva; Fazekas István
Nem sikerült egykori szabadságharcos énjére emlékeztetni Orbán Viktor kormányfőt, amikor a parlament hétfői ülésén a gyermekekkel szemben a karmelita kolostornál elkövetett rendőri agresszióval kapcsolatban kérdezték. Több ellenzéki politikus is azzal igyekezett szembesíteni a miniszterelnököt, hogy ha valaki, akkor ő tudhatja, milyen az, amikor gumibotot szorítanak az ember torkához, ha egy igazságtalan rendszer ellen fellép. „Arra kérem a szülőket, a diákokat és a tanárokat, hogy tartsák be a törvényeket, és annak keretei között tiltakozzanak” – jött a miniszterelnöki válasz, ami önmagában is cinikus, hiszen pont a véleményük szabad kinyilvánítása miatt bocsátottak el tanárokat az utóbbi hónapokban. Először a sztrájkhoz való jogukat csorbították, majd látva, hogy így sem csitult az ellenállás, retorzióként egy olyan státusztörvényt erőltetnének rájuk, amely nagyobb munkaterhet, rosszabb körülményeket, kevesebb autonómiát jelentene anélkül, hogy azonnal megvalósítanák az ígért béremelést. A közalkalmazotti jogviszony elvétele, a tanárok munkahelyi okostelefonjainak és számítógépeinek megfigyelése (amiből a kormány most nagyvonalúan engedni látszik), valamint sztrájk esetén a pedagógusok átvezénylése más iskolába – ezek mind olyan intézkedések, melyek fényében csak bosszútörvényként emlegetik a jogszabálytervezetet.
Miközben, felső utasításra, a rendőrök gumibottal verik a gyerekeket és a tiltakozó civileket, a kormány kommunikációjában csak retorikai szinten mutatkozik némi változás. Orbán nyájasan fogalmazott, amikor azt mondta, „a legjobbat próbáljuk megvalósítani”, a pedagógusok ugyanis „megérdemlik, hogy legyen egy életpályamodellt szabályozó törvényük”. A retorikai finomítás utalhatna a kitartó tüntetések sikerességére is, ám amíg nem változik érdemben a törvény, inkább csak annak tudható be, hogy nem akarják hergelni a civil ellenállást. A gyakorlatban ugyanis hárít a kormány a béremelés ügyében, és az európai uniós támogatások folyósításához köti annak megvalósítását. Az engedmények, amelyekre Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár hajlandó lenne a státusztörvény kapcsán, „annyit érnek, mint a köröm alatti piszok” – mondja Hajnal Edina, az Egységes Szülői Front alapítója. A pedagógus-szakszervezetek is csak minimális elmozdulást érzékeltek a kormány álláspontjában, amit elsősorban az uniós nyomásnak tulajdonítanak, de továbbra is kitartanak amellett, hogy semmi szükség a státusztörvényre.
