Felhíváskeringőre

Tóth László

Míg a saját térfelén enyhíti, az ellenzékén szigorítja a játékszabályokat a hatalom. Korábban, egy kormányszóvivői tájékoztatón még Gulyás Gergely is a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába sorolta a politikai tartalmú plakátok „kidekorálását”. Így a hatalmas kormánypárti média- és óriásplakát-fölényt az ellenzéki érzelmű választók legalább azzal enyhíteni tudták, ha a falragaszok átfestésével, átragasztásával, megrongálásával csorbíthatták a kormány üzeneteit, vagy legalább az indulataikat kifejezésre juttathatták. Most már ennek is vége. A Kúria Varga Zs. András elnök vezette Jogegységi Panasz Tanácsa nemrég olyan, minden bíróság számára követendő állásfoglalást adott ki a plakát- és más falfirkák „elkövetőivel” kapcsolatban, amelynek értelmében az ilyen ügyeket szigorúbban kell szankcionálni. Korábban ugyanis néhány bíróság felmentette a vádlottakat a rongálás vádja alól, ha például a plakátban okozott kár 50 ezer forintnál kevesebb volt – márpedig a „ráfestések” jellemzően ilyenek –, az ugyanis legfeljebb szabálysértésnek minősült. A Kúria állásfoglalása értelmében azonban „közömbös a vagyontárgyra felvitt ábrázolás tartalma, mibenléte, célja”, vagyis a politikai véleménynyilvánítás szabadsága sem ok a felmentésre vagy a cselekmény enyhébb megítélésére. (Bár az ominózus döntés a „falfirkákról” szól, a Kúria szerint a falat itt nem csupán a szó építészeti értelmében kell érteni. Ennek minősül minden olyan felület, amiben kárt lehet tenni: például hirdetőoszlop, reklámtábla, villamosmegálló, pad, transzformátorház, szeméttároló, emlékmű stb.) A fő szempont a Kúria szerint „a támadott idegen vagyontárgy külső megjelenésének háborítatlanságához fűződő érdek”, ami semmiképp sem sérülhet, ezért kell még 50 ezer forintnál kisebb kárérték esetén is rongálásnak, azaz bűncselekménynek tekinteni minden, firkálással vagy például átfestéssel kifejezett politikai véleményt. Az indoklás szerint a szigorúbb minősítés és szankció nem szűkíti a szólásszabadságot, hiszen „a véleménynyilvánításnak számos más, egyenértékű” formája van – „szavak, képek, szimbólumok” –, amelyekkel a Kúria szerint rongálás nélkül is megvalósítható a kívánt közlés.