Éstekészenállsz?
„Csizmát húzok a lábamra, / Kardot fogok a markomba, / Muzsika szól, verbuválnak, / Fölcsapok én katonának, hahaha!” – toborzódalnak is felfogható Petőfi Sándor 1847 márciusában született verse, amiben a katonaélet dicsőségét zengi. A heves vérmérsékletű költő már 16 évesen, magát idősebbnek hazudva beállt egy császári gyalogezredbe, megjárta Grazot és Zágrábot, de a gyenge szervezete nem bírta, és obsittal elbocsátották. A ’48-as honvédseregben őrnagyi rangig vitte, ám rendkívül fegyelmezetlen volt, és az őt fiaként szerető Bem tábornok hiába óvta, a segesvári csatában a halálba rohant, hogy ott essen el, a harc mezején. Aligha a nemzet költőjét, inkább profi katonákat vár soraiba a magyar hadsereg, amelynek toborzó óriásplakátjai a keleti végekről indulva meghódították az országot. A látványos rekrutálás nem ördögtől való, hiszen Manhattan szívében, a Times Square-en lévő irodában 1945 óta fel lehet csapni katonának. A magyar hadseregben a tisztek, altisztek és a legénység létszáma 25 ezer alatt van, a keret kétharmadán, ám a katonáskodás nem szimpla számtanpélda, és nem is Petőfi által megénekelt aranyélet, aminek párja nincsen. Az előbbi azért nem, mert, mint a Magyarország rovat elemzése megállapítja, a modern fegyverekhez nem lehet bárkit odaengedni. Az utóbbi pedig azért nem, mert éppen a tábornoki kar lefejezése és átcsoportosítása jelezte, hogy egy miniszterváltás kényszerobsitot hozhat.
