Látható gorilla
Ha erősen összpontosítunk egy feladatra, nem vesszük észre, ha valami váratlanul a látómezőnkbe kerül, még akkor sem, ha az jól látható és mozog – gondolták évtizedek óta a szakemberek. Ezt a vélekedést megalapozta az 1990-es évek „láthatatlan gorilla” kísérlete. A vizsgálat résztvevőinek egy kosárlabdázókról szóló videó nézése közben számolniuk kellett a fehér mezt viselő játékosok közötti passzokat. Eközben nem vettek észre egy váratlanul felbukkanó, gorillajelmezbe öltözött személyt. A figyelmetlen vakságként is emlegetett jelenséget a feladatfókuszálás elkerülhetetlen következményeként, egyfajta hátrányként jellemezték. A New York-i Egyetem kutatóinak új tanulmánya azonban megkérdőjelezi ezt a nézetet. Több mint másfél ezer kísérleti alany bevonásával megismételték az említett kísérletet, de néhány módosítással. A korábbi vizsgálat „gorillája” lassan és egyenesen mozgott, most viszont különböző sebességgel: először csak kicsivel, majd sokkal gyorsabban, mint az eredeti kísérletben. Az eredmények azt mutatják, hogy a résztvevők, miközben számolták a videón a passzokat, nagyobb valószínűséggel vették észre a váratlanul felbukkanó „állatot”, ha az gyorsabban mozgott vagy mondjuk ugrált a járás helyett. Ezután kicsit másképpen is megismételték a kísérletet, már 3000 résztvevő bevonásával. Nekik meg kellett számolniuk egy kijelzőn, hogy hányszor keresztez egy vonalat egy adott színű, véletlenszerűen mozgó pont. Eközben egy háromszög különböző sebességgel váratlanul áthaladt a képernyőn. Ebben az esetben is nagyobb valószínűséggel vették észre a háromszöget, ha az gyorsabban mozgott. A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy egy váratlanul megjelenő objektumnak nem a fizikai kiemelkedése, hanem a sebessége kelti fel a figyelmet. Megfigyelésüknek evolúciós vonatkozásai is lehetnek. A figyelmetlen vakság klasszikus nézete szerint ugyanis az ember sebezhetővé válna a váratlan fenyegetésekkel szemben. A mostani eredmények viszont azt sugallják, hogy mégiscsak van egy „őrszem” jellegű rendszer, ami folyamatosan figyeli a környezetet, javítva a túlélési esélyeket.
