India a demográfusok szerint idén áprilisban vált a világ legnépesebb országává, maga mögött hagyva Kínát. Azonnal találgatások sokasága látott napvilágot, hogy vajon India lesz-e a következő nagyhatalom, kihívást intézve Kínának és az USA-nak. Ezekre a fejtegetésekre csak ráerősített, hogy a G20 csoporton belül jelenleg az indiai gazdaság növekszik a leggyorsabban, és az előző két évben a 6 százalék feletti bővüléssel Kínát is lepipálta. Bár az indiai fejlődés valóban látványos, szakértők szerint messze van még, amikor India valóban azonos súlycsoportba kerülhet például Kínával. A 2000-es évek elején a kínai feldolgozóipar, az export és a GDP kétszer-háromszor volt nagyobb, mint az indiai. Ma pedig a 17,7 ezermilliárd dolláros kínai gazdaság több mint az ötszöröse az indiainak. Ráadásul nem azért nyílt az olló, mert India nem fejlődött, hanem mert Kína gyarapodott szédületes tempóban.
Az összehasonlítás azért is indokolt lehet most, mert a két ország népességszáma nagyjából egyforma. Az egyik fő kérdés, hogy Indiának mekkora a növekedési potenciálja. A tudomány és a technológia területén le van maradva, Kínában például kétszer annyi egyetemista végez természettudományos és mérnöki szakokon, mint Indiában. Míg India a GDP 0,7 százalékát költi kutatásra és fejlesztésre, Kína a 2 százalékát – ami a jóval nagyobb bázis miatt is sokkal nagyobb összeg. A Foreign Policy amerikai külpolitikai szakfolyóirat szerint a világ húsz legnagyobb techcégéből négy kínai, indiai nincs közöttük. Kína gyártja a globális 5G-s mobileszközök felét, India mindössze az 1 százalékát. Kína előrefutott az internetes kereskedelemben, a mobiltelefon-forradalomban, az akkumulátorok és elektromos autók gyártásában, és a mesterséges intelligencia (MI) témájában az egyedüli riválisa lehet a hardverben és szoftverben egyelőre vezető dél-koreai, tajvani, holland és amerikai kvartettnek. India még csak be sem lépett az MI-küzdelembe, az ágazatban Kínáé a szabadalmak 65 százaléka, Indiáé 3 százalék.
A humán tőke területén Kína szintén jobban áll. A kínai munkaerő hatékonyabb, és az országban gyakorlatilag megszűnt a mélyszegénység. Ezt Kína majdnem 45 év alatt számolta fel, és India is jól halad, de még jelenleg is a lakosság valamivel több mint tizede él a határvonalat jelentő napi 2,15 dollárból. A környezeti tőke megóvásában talán India áll jobban, de alighanem mindkét ország igen jelentős mértékben éli fel a vízkészleteit, a természeti kincseit a gazdasági növekedés érdekében. Az is fontos kérdés, hogy India, a világ jelenlegi harmadik legnagyobb szennyezője hogyan lesz zöld világhatalom, hiszen az energiaigénye 2050-ig több mint megduplázódik.
Indiát már korábban – például a 2000-es évek derekán – is a jövő nagyhatalmának titulálták. De szakértők szerint amíg nem szűnik meg a mélyen gyökerező kasztrendszer, a hatalmas bürokrácia és az etnikai-vallási kisebbségek jogos igényeinek figyelmen kívül hagyása, addig minden egyes évben is csak a jövő nagyhatalma marad.
