A szerbek és az albánok is felelősek a koszovói válság újbóli fellángolásáért, s ha a felek nem változtatnak politikájukon, az károsan befolyásolja az EU-hoz és az USA-hoz fűződő kapcsolataikat – véli Miroslav Lajcák, az EU nyugat-balkáni régiót érintő kérdésekért felelős különleges képviselője.
TávolBrüsszeltől
AFP / ROBERT ATANASOVSKI
Egyre inkább elválik egymástól a nyugat-balkáni államok sorsa. Míg Szlovénia és Horvátország 2004-ben, illetve 2013-ban csatlakozott az EU-hoz, a többi térségbeli ország egyelőre messze van az uniós tagságtól. A legtovább a már a NATO-ba felvett Montenegró jutott, amely 2010-ben kapta meg a tagjelölti státust. A csatlakozási tárgyalások vele 2012-ben kezdődtek meg, és a 35 fejezetből eddig 33-at nyitottak meg.
Szerbia Montenegró után kullog: 2014-ben kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, s 22 fejezet nyílt már meg. Szerbia felvételét ugyanakkor akadályozza, hogy nem hajlandó elismerni az országból 2008-ban kiszakadt albán többségű tartomány, Koszovó függetlenségét. Ugyanez a vita akadályozza Koszovó integrációját, ám a kétmillió lakosú ország esélyeit az is rontja, hogy öt EU-tagállam (Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország és Szlovákia) sem ismeri el az önállóságát.
Miután a 2018-as prespai szerződésben Görögország beszüntette az Észak- Makedóniává átnevezett egykori jugoszláv tagköztársaság, Macedónia nyugati integrációjának bojkottját, úgy tűnt, közel került az uniós tagság. Az optimizmus alaptalannak bizonyult, mert előbb Franciaország, majd mostanában Bulgária akadályozza a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Utóbbi ragaszkodik ahhoz, hogy Szkopje ismerje el, a macedón nép a valóságban bolgár, és az emberek ott is bolgár nyelven beszélnek.
Albánia Észak-Makedóniával egy „kosárba” került. Több nyugati állam elsietettnek tartja az integrációt, és Tirana is csak addig jutott el, amíg Szkopje: a két tagjelölttel az EU tavaly tartotta meg az első kormányközi konferenciát. A leginkább kilátástalan helyzetben Bosznia-Hercegovina van. A tagjelölti státust is csak 2020-ban sikerült megszereznie, és akkor is csak azzal a feltétellel, hogy megteszi a jogállamiság megteremtéséhez, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harchoz szükséges lépéseket. Bosznia továbbra sem vált jól funkcionáló állammá, a három legnagyobb nemzeti közösség – a bosnyák, a szerb és a horvát – változatlanul nem hajlandó együttműködni a föderáció megerősítése érdekében.¬
MiroslavLajcák
(60 éves) a 2006-os montenegrói függetlenségi népszavazáson az EU főmegfigyelője volt, majd 2007-ben őt nevezték ki a nemzetközi közösség boszniai főképviselőjévé. 2009–2010-ben és 2012–2018 között Szlovákia külügyminisztere volt, 2020-ban bízták rá a nyugat-balkáni különleges képviselői poszt betöltését.
