Várhegyi Éva: A bankrendszer elfoglalása

Négy sztárkategóriás illuzionista megszédíti a közönséget, miközben bankot rabol, és az elkápráztató műsorszám végén a közönség közé szórja a pénzt – ekképp összegezhető a nagy sikerű amerikai film, a Szemfényvesztők kulcsjelenete. A forgatókönyv magyar változata jóval árnyaltabb. Néhány kormányközeli pénzügyes összehajol, titkolt manőverekkel megszerzi a bankrendszer tekintélyes részét, és még a közönség zsebéből is varázsol ki hozzá pénzt. A két történetet a szövevényesség és az átláthatatlanság rokonítja. A Szemfényvesztőket a francia Louis Leterrier rendezte, így aligha véletlen, hogy a bűvészek a párizsi Köztársasági Hitelbankot fosztották ki. Ilyen nevű bank a valóságban nem létezik, csak a misztikus thrillerben. A magyar változat munkatársai a mostani miniszterelnök környezetében keresendők, közreműködésük révén a klientúra valóságosan is létező, neves bankok sorát kaparintotta meg. Azok egy részét összegyúrta, másokon fazont igazított, így együttesen ma már a pénzügyi eszközök és a hitelek közel egynegyedét adják. Az OTP Bank nem tagozódott be közéjük, egyszerre van kívül és belül ezen a rendszeren, amellyel kénytelen-kelletlen a külföldi tulajdonosi hátterű pénzintézetek is együttműködnek. Nincs rés a pajzson. Ha netán volt, a repesztőket rögvest lefülelték. Mindez úgy ment végbe, hogy aki nem a független sajtóból tájékozódik, még csak nem is kapiskálta, mi folyik itt. Igaz, az sem, aki az elvétve megtartott sajtótájékoztatókon igyekezett informálódni.
Mert például a Magyar Nemzeti Bank ügyeletes zsenije, Nagy Márton alelnök 2016-ban látványosan elbüszkélkedett az MKB Bank sikeres szanálásával és privatizálásával, az új tulajdonosok a bemutatkozó sajtótájékoztatón virtigli szemfényvesztést műveltek, eljátszották vevői mivoltukat, és csak hónapokkal később derült ki, hogy az új gazdák egyike persze Mészáros Lőrinc. Ki más lehetne? Minden az ő portfóliójában végzi, ez a rendszer lényegi vonása.
Míg a közírónak szenvedély, a tudósnak térkép e táj. A magyar bankrendszer főbb állásainak elfoglalását hadmozdulatról hadmozdulatra feltáró szerző, Várhegyi Éva mindkettő egy személyben. Egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pénzügykutató Zrt. tudományos tanácsadója, aki a rendszerváltás éveiben maga is részt vett a korszerű bankrendszer megteremtésében, a tőkepiac újjáélesztésében, másrészt egykor a HVG, ma főleg a Magyar Narancs és az Élet és Irodalom publicistája; hosszabb elemzéseit a Mozgó Világ közli rendszeresen. Több szakkönyv szerzője. Legújabb kötete alcímében azt ígéri, hogy felfejti, hogyan állítja szolgálatába a bankokat a politikai hatalom. Efféle törekvésekben nem az egyetlen az Orbán-rezsim, viszont kétségkívül a legsikeresebb. Minden eshetőséget kihasznált, kreatív képességeket villantva fel a szerzésben, a jogot a szándékaihoz illesztve. Az események láncolatából kirajzolódik a 2018-ban elhunyt Postabank-vezér Princz Gábor, a manővereibe belebukott Spéder Zoltán, a jegybankot a kormánnyal perszonálunióvá szervező Matolcsy György vagy a szakma doyenjeként tisztelt Csányi Sándor portréja is. Várhegyi Éva tudományos alapossággal vet számot az új pénzügyi rendszer kockázataival és mellékhatásaival. Mindeközben van egy rejtett üzenete is a kötetnek: tiszteletadás a független oknyomozói teljesítmények előtt. Irodalomjegyzéke a kortárs újságírás dicsőségkönyve.