Jó ötlet-e használt meleg ruhát exportálni Ghánába? Yayra Agbofah szerint persze hogy nem, de amíg a kormány be nem tiltja az efféle trükközést, a ghánai kisvállalkozó addig is a maga eszközeivel igyekszik mérsékelni a használt ruhák lepasszolásának gazdasági és főképp környezeti kárait. Nincs ezzel egyedül. A gazdag országokban levetett ruhák fő lerakóhelyein – Ghána mellett Pakisztánban és az újabban szépen felzárkózó Chilében – sorra alakulnak a startupok, amelyek legalább pár ezer kilónként (vagyis szinte jelképesen) igyekeznek csökkenteni a szeméthegyet. Mert hiába szépítené bárki is: a fast fashion – az olcsó és gyorsan eldobható divatáru – jegyében levetett és külföldre tolt ruhák többségét nem viselik tovább távoli országokban, hanem hulladéklerakókba kerül vagy elégetik. Még ha ezt nem feltétlenül sejti is az, aki például jótékonysági (újmagyarul: cseriti) boltokban adja le megunt darabjait. Yayra Agbofah is a szeméttelepek látványának hatására alapított vállalkozást The Revival (Az újjászületés) néven. Azért fizet bedolgozókat, hogy válogassák ki a szemétre szánt holmikat Kantamantóban, a főváros, Accra nagy second hand ruhapiacán. Az alapanyagból ő és az alkalmazottai olyan divatcikkeket állítanak elő, mint például újrafestett vagy nyomtatott trikók, felújított ballonkabátok, bőrdzsekik. Használt farmerekből formaruhát szabtak ananászültevényen dolgozóknak. Mondhatni, a vevők között ott vannak a bűnös kapitalizmus jó szándékú képviselői is: a londoni Victoria and Albert Museum már 700 ghánai szatyorral töltötte fel boltjának készletét. Yayra Agbofah időnként szabókat és divattervezőket hív meg műhelymunkára, sőt fizet is azért, amiért segítenek felértékelni a szemetet. Tanfolyamokat is indít a fejlett országokban is szívesen emlegetett témákról: az upcyclingról – a recycling ellentéte: a hulladékfeldolgozás helyett magasabb értékű termék előállítása a hulladékból –, valamint a körkörös gazdaságról.
