Kövi Rékát (Péter Kata), a Miniszterelnökséget vezető Miniszteri Kabinetiroda Tanácsadó-testületének titkárnőjét kirúgják, mert vonakodik beoltatni magát Covid ellen, ám inkább azért, mert belezavart felettesei titkos homoerotikus viszonyába. A többszörösen is beoltott énekesnő, Long Réka (Fodor Annamária) magával viszi az állását vesztett Rékát egy újpesti kulturális összejövetelre, ahol, mint jelzi, „olyan dolgok is elhangozhatnak, amelyek nem biztos, hogy elsőre tetszeni fognak neked”, és tényleg: a színpadra lépő Vérbárczy Jánostól (Gálvölgyi János) a lelibernyákozott Kövi Réka kiakad. Az önünnepeltető művész Kosztolányi szavalata kapcsán elmondja, hogy a költő „ugyanúgy élet-halál harcot vívott a nemzetközi háttérhatalommal, mint ahogy én vívom azt az utolsó leheletemig. Csakhogy az én számat nem lehet betömni aranyba mártott maceszgombóccal.” A Covid egyetemes összeesküvésként ront a magyarra, elmét, érzést, magán- és közállapotokat manipulál, torzít. A mérgező alaphang kaotikus-eksztatikusba fordul, az ellenségkereső és -gyártó tébolyba vétlen és vétkező egyaránt belepusztul.
