Valláskárosultak

A vallási adatokról a Convivence Vallási Pluralizmus Kutatócsoport vezetőjét, a téma szakértőjét kérdeztük.

¬ Milyen következtetéseket von le a valláskutató a népszámlálás adataiból?

A mélyebb folyamatok elemzéséhez több időre van szükség. Annyit azonban le kell szögezni, hogy bár a népszámlálási adatok értelmezésének kétségtelenül van az állam és az egyház viszonyát érintő metszete, ez nem tartozik a leglényegesebbek közé. Vallásszociológiai megközelítésben az adatok elsősorban azt mutatják, hogy az adott ország vallási közösségeinek társadalmi beágyazottsága hogyan alakult az elmúlt évtizedben. Innen nézve jól látható, hogy Magyarországon – hasonlóan más európai országok társadalmához – a vallásosság intézményi formái, bekötöttsége jelentősen gyengültek. A feltett kérdés ezúttal minden szakmai sztenderdnek megfelelt, ugyanakkor az, hogy valaki egy adott felekezethez tartozik-e (be van jegyezve, meg van keresztelve), csak az intézményi dimenzióról árul el valamit. Az illető hitéről, istenképéről, vallási gyakorlatáról vagy arról, hogy a világnézete hogyan befolyásolja azt, ahogyan az életről, a családról, a munkáról gondolkodik, esetleg milyen a pénzhez, a természethez, a politikához való viszonya, lényegében semmit nem mond. Merész lenne tehát az adatokból olyan következtetést levonni, hogy Magyarországon látványosan csökkent a vallásosság.

¬ Akkor az sem „minőségi” változás, hogy kisebbségbe kerültek a felekezethez tartozók?

Abból, hogy jelentősen megnőtt a nem válaszolók, és csak kicsivel csökkent a válaszuk szerint semmilyen vallási közösséghez nem tartozók száma, logikusan következik, hogy minden nagyobb felekezet veszített a tagságából. Mivel Magyarországon a vallási közösségek egymáshoz viszonyított aránya meglehetősen széles skálán mozog – jelentős többségben vannak a katolikusok, van egy viszonylag nagy létszámú református népesség, s mellettük számos kisebb egyház, gyülekezet –, a növekvő válaszmegtagadásból adódó csökkenés nagyobb mértékben érintette a „nagyokat”: a római katolikusok egymillióval vannak kevesebben, mint 2011-ben. A változások mintázata ebben sem tér el az európai fősodortól. Az egyházak sem most szembesültek először a veszteségeikkel: az évtizedek óta tartó csökkenésnek van egy folyamos íve. Kutatócsoportunk az előzetes számításaiban korábban ezt az ívet hosszabbította meg a magyar adatokra nézve (HVG, 2022. november 10.), amit a KSH által most publikált tényszámok maximálisan visszaigazoltak.

¬ Vitatkoznék azzal, hogy akkor itt lényegében nincs is semmi látnivaló, hiszen egy olyan évtizeden vagyunk túl, amikor a kormány pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve segítette az egyházakat, különösen a nagyokat. Ezek a támogatások lassították, vagy épp ellenkezőleg, gyorsították Magyarországon az egyházak erodálódását?

Azoknak a bőséges költségvetési juttatásoknak, illetve lehetőségeknek, amelyek – a kormánypolitika révén – az elmúlt években az egyházak rendelkezésére álltak, az adatokból ítélve megtartó erejük talán volt, de fejlesztésre már csak a jellegükből adódóan sem alkalmasak. A támogatások főként ingatlanra, beruházásokra, intézmények működtetésére mentek, az egyházak közösségépítési, hitterjesztési tevékenységéhez nem sokat tettek hozzá.

¬ Beer Miklós katolikus püspök maga ecsetelte, mennyire rossz hatással volt egyházára, hogy „arra is kaptunk pénzt, amire nem kértünk”. Nem értelmezhető az „állványimádó”, illetve a politikával túlságosan bensőséges viszonyt ápoló egyházak belső kritikájaként, hogy sokan nem vállalták fel az egyháztagságukat?

Nem vonom kétsége, hogy lehettek, akik egyfajta protestálástól indíttatva nem válaszoltak, de hogy ki és milyen megfontolásból nem írta be a felekezeti hovatartozását, annak számos oka lehet. Ne felejtsük el, hogy a népszámlálás nem adóbevallás; lehet, hogy a hosszú kérdőív végén szereplő – önkéntes – válaszadás lehetősége sokakat eleve „megfutamodásra” késztetett: már elegük volt az egészből. És még egy szempont: nem csak azt kell nézni, hogy a kitöltő mit gondol a politikáról, azt is meg kellene vizsgálni, hogy maguk az egyházak hogyan kampányoltak a népszavazás mellett. Az a felszólítás is lehetett kétélű, hogy „valljátok meg a hiteteket”, hiszen akit csak megkereszteltek, de nem gyakorolja a hitét, úgy is érezhette, akkor jár el becsületesen, ha üresen hagyja ezt a rubrikát. ¬