Ha egy művész a politika terepére lép, ne csodálkozzon, ha ott politikai választ kap – mondja Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára. A jobboldali kultúrpolitikussal Azahriahról, Demeter Szilárdról, „meleglobbiról” és a könyvek lefóliázásáról is beszélgettünk.
Szabó László kultúrpolitikus. Politikai preferenciák
Reviczky Zsolt
Akultúrpolitikus
Az 53 éves Szabó László üzletember, kommunikációs szakember, producer közéleti pályája diákvezetőként indult, amikor 1995 októberében összehozta a Bokros-csomagban bevezetett tandíj elleni nagy diáktüntetést. Az első Orbán-kormányban a Deutsch Tamás-féle sportminisztérium helyettes államtitkára volt, 2002-ben Schmitt Pál budapesti főpolgármester-jelölt kampányfőnöke, majd a 2006-os, elbukott országgyűlési választások előtt a Fidesz kampányának kommunikációs igazgatóhelyettese. A 2010-es visszatérés után az MTVA-nál töltött be magas beosztást, de 2012-ben távozott. A Vidnyánszky Attila nevével fémjelzett Magyar Teátrumi Társaság titkára, tanít a mostani SZFE-n, 2015-től a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, a Puskás és a Kőszívű – A Baradlay-legenda című musicalek producere.
AnagyDemeter-rejtély
Demeter Szilárd koncertet ad a PIM-ben. Pénzhiány
Vörös Szilárd
Az erdélyi származású, közepes zenész és író egyik pillanatról a másikra tűnt fel a magyarországi kultúrpolitika egén, amikor a fideszes agytrösztből, a Századvégből „hithű orbánistaként” a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) élére került. Bár elődjét, Prőhle Gergelyt épp azért távolították el, mert túlságosan kesztyűs kézzel bánt a politikai ellenoldalhoz sorolt írókkal, Demeter szintén nem a kérlelhetetlen fideszes kultúrpolitikát vitte. Kommunikált a bal–liberális alkotókkal, akik közül többen az általa alapított Térey-ösztöndíjat is megkapták. Inkább csak a hangnem változott. Sokszor meggondolatlan, durva nyilatkozatokkal – egyikben például Európát Soros gázkamrájának nevezte – kompenzálta a cselekvés hiányát.
Most azért került ismét az érdeklődés középpontjába, mert kiírták a pályázatot a PIM élére, amit a sajtó félreértett, és úgy tálalt, mint a bukását. Pedig szó sem volt arról, hogy le akarják váltani: lejár a hivatali ideje, így új pályázatot kellett kiírni. Sokan mégis úgy vélik, hogy nem teljesen lefutott az ügy. Ennek oka nem is elsősorban Demeter sikertelenségében keresendő. De az kétségtelen, hogy sziporkázó ötleteiből semmi sem lett: beletört a bicskája az Országos Széchényi Könyvtár átalakításába, nem hozta létre a rockmúzeumot a budai Bem rakparti Andrássy-palotában, nem épült könnyűzenei koncertközpont és szórakozóhelyek a Hajógyári-sziget déli csücskében, nem újította fel a Zichy-palotát, pedig mindezeket az ingatlanokat az általa vezetett közérdekű vagyonkezelő alapítvány kapta meg.
Minderre lehet azt mondani, hogy a gazdasági válság elvitte vagy késlelteti a megvalósításukat. De a PIM-et sem változtatta „irodalmi erőközponttá”, az irodalmi kánont sem írta át, a magyar irodalom nemzetközi megjelenése és reputációja sem lett jobb, pedig ez nem kerülne több tízmilliárd forintba. Az viszont már a NER-en belüli érdekérvényesítés radikális csökkenésének egyértelmű jele, hogy a Petőfi rádió műsorkészítését – amit pedig nagyon nehezen szerzett meg, és nagyon ambicionált – elvették tőle.
A másik ok, amiből sokan a bukását sejtik, Csák János személyzeti politikája. A kultúráért is felelős miniszter egymás után próbálja leváltani az eddigi kulturális szereplőket. Igaz, még minden akciója csúfos kudarcot vallott: nem sikerült kitúrnia Ókovács Szilvesztert az Operaházból, még a Zeneakadémia rektorcseréjét sem tudta keresztülvinni. Így valószínűleg azok is veszítenek, akik Demeter gyors bukására fogadnak.
