Peter Gabriel: I/O

Amikor 1975-ben Peter Gabriel otthagyta a Genesist, még néhány – cím nélküli – lemez kellett ahhoz, hogy elásson magába egy külsőségekben is extrém alkotói korszakot. A Genesis másik, pompás szólókarriert befutott tagja, Phil Collins mondta, hogy Gabriel a zenekar ékszere volt, vagy inkább extrém viselete – azt hordta, ami a hétköznapokon személyisége eltitkolt része volt. A színpadról a démonok harmadik szemével nézett le a közönségére, a homlokától kettémetszett haja azt üzente, készen áll egy önlobotómia-műtétre. A búcsú, a The Lamb Lies Down on Broadway soha nem halványuló progrock szimfóniája nem csak számára volt a vég kezdete, a zenekar is más irányt vett. Mindketten megmaradtak jelzőfénynek, és a poplisták élére léptek. Az 1986-os So máig Gabriel legnagyobb kereskedelmi sikere. A múlt héten kiadott új albuma, az I/O (az Input-Output rövidítése és a Jupiter egyik holdjának neve) közel három évtizede formálódik. A szokatlanul hosszú érlelési időt Gabriel azzal magyarázta, hogy a megjelenés ideális idejét kereste, és azt végül a termékenység újjászületésének azon pillanatában találta meg, ami a böjt mellett a test és a lélek öngyógyító képességének optimális ideje: a Manu ­Katchéval, Tony Levinnel, David Rhodes­szal és Brian Enóval felvett új dalokat ez év január­jától minden teliholdkor tette közzé. Ahogy az albumot nyitó Panopticom is megerősíti, univerzuma változatlan energiákból, korlátlan mennyiségben feltölthető elemekből épül újra. A többnyire melankolikus, türelmesen építkező dalok ugyanarról szólnak, mint a korábbiak, de túl a 70. életévén Gabriel számára elérkezett a számvetés ideje: a születés és a halál, az otthon, a szerelem, a megbocsátás, a fent és lent, a mindig és a soha jelentése már nem ugyanaz.