Kormányváltás

Az autonóm vezetési rendszerek első szintjébe (L1) tartozik a tempomat, a sávelhagyást megakadályozó vagy a követési távolságot tartó rendszerek, míg a második szint (L2) az úgynevezett ADAS: ez már képes segíteni a kormányzásban, a gyorsításban és a fékezésben, rengeteg szenzora révén pedig hozzájárulhat a balesetek elkerüléséhez. Létezik az úgynevezett L2+ szint, amikor a sofőrnek ugyan még néznie kell az utat, de ideális körülmények között leveheti a kezét a kormányról, és a pedálokat sem ő kezeli. Az L3 szinten a sofőr akár videót is nézhet, hiszen nem kell folyamatosan figyelnie az utat, a jármű képes önállóan haladni a forgalomban. Nem tud azonban minden feladatot megoldani, így „rázósabb” helyzetekben, például amikor az útviszonyok eltérnek a navigációs rendszerbe tápláltaktól, a rendszer visszaadja a kormányzást a sofőrnek, vagy megáll a leállósávban. A negyedik szinten (L4) üzemelnek a jelenlegi robottaxik. Ezek az időjárási és a forgalmi viszonyoktól függetlenül képesek eljuttatni az utast a célállomásra, aki bármivel foglalkozhat közben, akár alhat is; a jármű pedig, ha úgy adódik, utas vagy sofőr nélkül is közlekedhet. Az ilyen rendszereket azonban nem lehet akárhol használni: működési területük bizonyos városrészekre korlátozott, azok határait nem léphetik át – ezt hívják geokerítésnek (geofencing). Ma az önvezető technológia még nagyon messze van attól, hogy például egy szűk, zegzugos hegyvidéki olasz kisvárosban is magabiztosan közlekedjen. Ez lenne az ötödik szint (L5): az olyan jármű, ami bárhol, minden körülmények között biztonságosan működik, a sofőr szerepe pedig megszűnik: ezekben az autókban már nem lesz sem kormány, sem pedálok.

a Grazi Egyetemen szerzett mérnöki diplomát robotikából és mechatronikából. 2018 óta dolgozik az aiMotive-nál, előtte többek között a Robert Boschnál és a Magna Steyrnél hajtásláncvezérléssel foglalkozott.