Baumgartner

A szemünk előtt történik, amint a mélybe zuhan a test. Baumgartner ment lefelé a lépcsőn, hogy az alsó szintre vezessen egy szakembert, aki azért jött, hogy leolvassa a villanyórát. Baumgartner merészen tartott lefelé, megcsúszott, megbotlott, ki tudja, mindenesetre zuhant. Nincs sikoly vagy jajistenem, csak a nagy reccs van, és továbbra is sötét. Ha törés van, alighanem itt a vége. Mi a tanulság? Az egyik, hogy író csak indokolt esetben hagyja el az íróasztalát vagy annak jól ismert környezetét. A készségeskedés helyett inkább azon kellett volna töprengenie, megtartsa-e az utolsó leírt mondatot, ahogy ő nevezi: a valóság egy apró, egysornyi részét. A másik, hogy író ne avatkozzon be az iparosok dolgába, csinálja csakis azt, amihez ért. A harmadik maga az öregedés folyamata, a jó hetvenesek számoljanak ezzel. A negyedik annak tudomásulvétele, hogy a magány a magány feltalálásával kezdődik. Paul Auster – magyarul Pék Zoltán fordításában olvasható – kötetében újabb bölcs regényt elrejtve ad használati utasítást arról, mihez kezdjen az ember, ha elkezdődik az eljelentéktelenedése. Ennek tudomásulvétele sokat jelentene, ám senkinek sem lesz könnyű felkelni a padlóról, pontosabban: a lépcső aljáról. Auster állandóan önmagát írja mindenki másnak. Ha nem így lenne, a fejében élő csodálatos teremtmények – Mr. Vertigo, Sidney Orr, Hans Zimmer, Adam Walker meg a többiek – sem léteznének. Felszívódhat-e az író anélkül, hogy elvégezte a dolgát? Baumgartner kétségkívül még létezik, ezért, versenyezve a kopó idővel, nem is egy könyvön, hanem kettőn dolgozik. A kerék misztériumai tulajdonképpen kész, kiadásra vár, Baumgartner saját végelszámolásának krónikája olvasói szerencséjére még további fejezetekkel bővül. A védjegyszerű austeri misztériumjáték része egy irodalmi puzzle, mindenki maga rakhatja ki a tovább élés megfejthetetlen titkainak álomképét. Kell hozzá egy érdeklődő görög szaki kék overallban, egy kedves UPS-futárnő barna dzsekiben, a meghalt feleség visszaidézése, aki után már nem jöhet senki, ám mégis jön, és persze az író, akiről bárki másnál jobban tudja, hogy ő is csak egy illúzió.