Az orvos
A makulátlan praxist vezető orvos ugyanúgy nem érdekel senkit, mint a gyógyult beteg, a kettejük közti viszonyban bekövetkező, később akár tragédiához vezető bármilyen konfliktus annál inkább. Az 1885-ben, Bécsben orvosként végzett, de pályát váltó Arthur Schnitzler a legjobb tudását követve szakmai döntést hozó orvos szűkebb környezetével, majd az egyre fertőzőbb közegben zajló vitáját, A Bernhardi-ügyet (eredeti címe: Bernhardi professzor) drámának írta meg. Berlinben, 1912-ben játszották először, a Monarchia cenzúrája betiltotta, és egészen a birodalom felbomlásáig, 1918-ig tiltólistán maradt. Az első magyar bemutató is csak 1991-ben, Kertész Imre fordításában, Babarczy László rendezésében volt a Vígszínházban. A címszerepet Gábor Miklós alakította, társai a társulat akkori erősségei voltak: Lukács Sándor, Vallai Péter, Szombathy Gyula, Hegedűs D. Géza és Znamenák István, aki később az Örkény Színház 2015-ös előadásában is látható volt. Az Ascher Tamás rendezte változatban az Erzsébet Klinika belgyógyászprofesszorát Mácsai Pál játszotta. A klasszikus művek merész kortárs adaptációival hírnevet szerzett angol Robert Icke thrillerként határozta meg 2019-es átiratát. Az osztrák írónál nincs feloldozás, nyugalom és újrakezdés az emberi romokon, Icke alakjai még tovább mennek, egészen erkölcseik feladásáig ebben a hideglelős játékban. A Bernhardi-ügy az Átriumban a Kultúrbrigád bemutatásában, Alföldi Róbert rendezésében Az orvos címmel látható. A történet alapszituációja nem változott: az önkezűleg elkövetett abortusz következtében a kórházban haldoklik egy fiatal lány. A klinika igazgatója megtiltja a katolikus papnak az utolsó kenet feladását, ezzel kinyitja a vitát hitről, realitásról, emberi gyengeségekről, orvosetikai értelmezésekről és szakmai kompetenciákról. Az eset felkerül az internetre, ahol már nyoma sincs normális diskurzusnak, onnantól kezdve mindent abból vezetnek le, hogy a professzor döntését a zsidósága határozta meg. Az egyik magyarországi ősbemutató kritikájában inkább világfinak, mint tudósnak nevezett karakter ezúttal átlép a továbbzüllő XXI. századba, és nemcsak a környezetét zavarba hozó provokációként mutat feminin jegyeket, hanem valóban nő. Ruth Wolff professzor asszonyt László Zsolt játssza a női identitás minden külsőségével, de az összes túlhangsúlyozásra kínálkozó női gesztust nem használja a többiekkel – Söptei Andrea, Fülöp Tímea, Márton András, Kocsis Pál, Szatory Dávid, Kocsis Gergely, Valcz Péter, Kovács Máté, Katona Péter Dániel és a már csak szellemképében megjelenő korábbi partnere, Charlie, Parti Nóra alakításában – folytatott lélektani játékban.
