Acinizmus
mérge
A legbutább frázis, amit gyakran hallani, így szól: ezek már loptak eleget, ne bántsuk őket, különben jönnek újak, és azok elölről kezdik majd a lopást. Pedig tisztán látni, hogy nekik soha nem lesz elég semmi. Ha a fizetésed emelkedik is ötven százalékkal, nem fogod azt mondani, hogy ennél többet már nem akarok. Így vannak ezzel ők is. Vegyük meg ezt a jachtot, ezt az ingatlant. A palota felépült, de egy csőrepedés miatt át kell alakítani az egészet. A gyerekek közben felnőttek, és mindegyiknek szüksége van saját otthonra. Aztán a főnök lánya megházasodik, és az ifjú férjet meg kell tenni a legfiatalabb milliárdosnak, különben még jelenetet rendez. Mindenkinek hatalmas az étvágya a családban. És ez csak a főnök, ott vannak a miniszterek, a baráti üzletemberek, a cégvezetők. A szegény országokat az választja el a gazdagoktól, hogy az utóbbiakban az emberek a legkisebb felháborodás hatására az utcára vonulnak, és a tisztviselők tartanak is ettől. Szegény országokban az emberek mindent eltűrnek, miközben a kormányzó erők népszavazásokkal tágítják a hatalmukat. Eljutottunk odáig, hogy már nem egy csoport lopja meg az államot, hanem maga az állam vált a lopás eszközévé.
