Feladták a leckét
A kormány ugyan továbbra sem indokolta meg, miért kötelez minden webshopot arra, hogy a csomagküldési lehetőségek között a Magyar Posta szolgáltatását is választhatóvá tegye (HVG, 2024. február 8.), az állami vállalat viszont pár soros közleményben kommentálta a bő egy hónap múlva életbe lépő változást. A Posta arra hivatkozik, hogy a „megfizethető és megfelelő minőségű postai szolgáltatásoknak” „lakóhelye földrajzi elhelyezkedésétől függetlenül” mindenki számára hozzáférhetőnek kell lenniük. Az érvelés azonban sántít, a piacon ugyanis számos csomagküldő cég működik, földrajzi korlátozások nélkül. A Posta szerint az új szabály nem sérti a piaci verseny tisztaságát, mivel a webshopok más csomagküldő cégek szolgáltatását is igénybe vehetik. Ez azonban csak féligazság: azzal, hogy az állami szolgáltató minden webshop ajánlatában kötelezően megjelenik, egyértelműen privilegizált helyzetbe kerül a többi csomagküldővel szemben. A társaság szerint az általa kínált szolgáltatást elegendő a többi szolgáltatóéval azonos módon feltüntetni az online shopok honlapján.
A cég egy űrlapot is közzétett, amelyen a webshopok regisztrálhatnak, ám mind a közleményben, mind az űrlapon homályosan fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy ez kötelező-e. A jogszabályok alapján a regisztráció nem lehet kötelező, hiszen magánszemélyek és vállalkozások is bármikor adhatnak fel csomagot a Magyar Postán keresztül, ehhez nem szükséges külön regisztráció vagy szerződéskötés. Ugyanakkor a regisztrált webshopoknak a Posta alacsonyabb díjakat kínál, mint a „normál” csomagfeladási díjak. Például egy 19 kilós csomag házhoz szállítása alapesetben 4330 forintba kerül, míg a regisztrált webshopok számára csak 2990 forintba. A regisztrált kiszállítási díjak a csomag tömegétől függően 1990 forinttól 5990 forintig terjednek, csomagautomatába vagy PostaPontra történő kiszállítás esetén tömegtől függetlenül 990 forint az ár. Más csomagküldő cégekkel összehasonlítva ezek versenyképes díjak, bár nem mondhatók különösebben alacsonynak, az 5990 forintos felső határ pedig már igencsak borsosnak tekinthető. A szolgáltató hangsúlyozza, hogy a webshopok honlapján az általa megadott díjakat kell feltüntetni – azt ugyanakkor semmi sem tiltja, hogy a webshopok pluszköltséget számoljanak fel, ha a vevőjük a Posta szolgáltatását választja. Ez indokolt is lehet, az állami cég szerint ugyanis ha valamelyik webshop nem köt vele egyedi szerződést – a regisztráció nem ugyanaz –, annak csomagjait „nem áll módjában” a telephelyén felvenni. Vagyis az online shopnak a Postán keresztül rendelt termékeit el kell vinnie egy postahelyre (postafiókba, csomagautomatához).
A regisztrációnál a Posta elkéri az alapvető céges adatokat (cégjegyzékszám, adószám), és kötelező az online elérhető szolgáltatásokat kínáló ÉnPostámra is regisztrálni, máskülönben nem lehet beküldeni az űrlapot. A vállalat előzetes piacfelmérést is végez: tudni akarja, hogy az adott webshop hol, mennyi, mekkora csomagot szokott feladni egy hónapban. Igaz, e kérdésekre nem kötelező válaszolni a sikeres regisztrációhoz. Ezzel együtt a Magyar Posta hatalmas adatvagyonra tesz szert a webshop-üzemeltető vállalkozások működési, csomagküldési szokásairól, ezenfelül begyűjti a cégek alapadatait, és legalább egy „kapcsolattartó” személyes adatait is megszerzi. Ez pedig szintén felvet versenyjogi aggályokat, hiszen a konkurens csomagküldő cégek nem rendelkeznek ehhez fogható adatvagyonnal.
