Tanulópénz
Honnan tudják a gólyák, merre kell vándorolniuk? Vajon a fajtársaikat követve jutnak el Afrikába több mint 12 ezer kilométer távolságra, vagy a génjeikbe van írva az útvonal? Erre keresték a választ a Wyomingi Egyetem, illetve a németországi Max-Planck Intézet és Konstanzi Egyetem kutatói, amikor fiatal gólyákat szereltek fel apró nyomkövetővel, illetve szárnycsapásmérővel (utóbbi segítségével a madarak által elhasznált energia becsülhető meg). Dél-Németországban és Ausztriában öt költőhelyen több száz egyedet „drótoztak be” a tudósok, mert az első évben a pár hónaposan útnak induló költözőmadarak háromnegyede menet közben elpusztul. Végül 40 gólya pályáját tudták hét éven át nyomon követni, és – mint azt az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett tanulmányukban kifejtették – igencsak meglepődtek. Az első évben a madarak összevissza repültek, felfedeztek különböző irányokat, csak arra ügyeltek, hogy minél kevesebb energiát használjanak fel, aztán a második évtől láthatóan próbáltak az emlékeik alapján, a térbeli memóriájukra támaszkodva rövidíteni az útvonalon. Azon túl minden évben egyre jobbak lettek, de a céljuk nem az energiamegtakarítás volt, hanem az, hogy minél rövidebb idő alatt érjenek célba. Ez ugyanis mindkét nem számára előnyökkel jár: a hímek jobb helyet találnak a fészekrakáshoz, a tojók pedig könnyebben válogathatnak a partnerek között. Azt a tudósok továbbra sem tudják, hogy a gólyák az első vándorútjukon minek alapján tájékozódnak: a gének parancsát vagy a többiek példáját követik.
