Kék Pelikan
Megbecsülni is nehéz, hány magyar fiatal utazta be Európát a kilencvenes években és a kétezres évek elején hamisított nemzetközi vonatjegyekkel. Egy egész generáció alapélménye lett a hamis jegyes utazás, de eddig csak Török Ferenc Moszkva tér című filmje (2001) érintette a témát. Április 4-én azonban mozikba kerül Csáki László képzőművész-filmes animációs dokumentumfilmje, a Kék Pelikan, amely ennek a sokak számára meghatározó tapasztalatnak és a rendszerváltás utáni felbolydult Magyarországnak állít emléket.
Csáki közel húsz évig dolgozott ezen a filmjén. Eredetileg élő szereplős nagyjátékfilmet akart forgatni a történetből, de ezt az ötletet később anyagi és hitelességi szempontok miatt elvetette, és a dokumentumanimáció mellett döntött. Míg a Moszkva térben a felhasználói oldalt ismerhették meg a nézők, vagyis azokat, akik a hamis jegyeket megvették, Csákit a hamisítók érdekelték. Személyes érintettsége is volt a sztoriban, a kétezres évek elején az Iparművészeti Egyetem hallgatójaként ő is ilyen jegyekkel utazott. Bár több mint tíz év telt el aközött, hogy megvette a hamis vonatjegyeket és elkezdte előkészíteni a filmjét, aránylag könnyen rábukkant az egykori jegyhamisítókra. Ehhez elég volt felkeresnie azt, akitől annak idején a jegyét vette, ő pedig szólt a többieknek.
Az egykori jegydealerek – a filmben a keresztnevükön szerepelve Ákos, Laci és Petya – hamar ráálltak, hogy elmeséljék a történetüket. De nem csak az ő emlékeiket használták fel a Kék Pelikan készítésekor, az alkotók több felhívásban kérték a közönséget is, írják meg, mikor, hogyan és milyen élményeket szerezve vették a nyakukba Európát a hamis jegyekkel. Történeteikből állt össze a forgatókönyv. A film kis történelmi gyorstalpalóval indul; a korszak zenéivel és tárgyi emlékeivel felidézi, milyen körülmények tették lehetővé a vonatjegy-hamisítás beindulását. Először is a világútlevél 1988-as bevezetése és a vasfüggöny leomlása. A határok megnyíltak, hirtelen mindenki utazhatott. Legalábbis elméletben, mert az utazás drága volt, fapados repülőjáratok még nem léteztek, egy vonatjegy pedig, például Párizsba, többe került, mint egyhavi albérlet. Ákos, Laci és Petya viszont utazni akartak, ezért amikor megtudták, hogy jó áron lehet hamis vonatjegyet vásárolni, nem haboztak. A hamisítvány azonban gyalázatos minőségű volt, ezért úgy döntöttek, inkább maguk készítenek jegyeket.
A Kék Pelikan szórakoztatóan mutatja be a „kémiai kísérletezést”, amelynek során a fiúk rájöttek, hogy a MÁV pénztárosai a nemzetközi vonatjegyeket kézzel, a Pelikan német cég által gyártott kék indigót használva töltik ki. Az indigót a Magyarországra akkor behozott egyik „nyugati” tisztítószer megfelelő arányú hígítással kiválóan oldotta, és a kioldott szöveg helyére bármilyen új célállomás beírható. A kispénzű utazni vágyónak nem volt más dolga, mint venni egy jegyet a legközelebbi, legolcsóbb külföldi állomásra, aztán elvinni a fiúkhoz, akik pár nap „kezelés” után visszaadták, benne a kívánt úti céllal, legyen az Párizs, Berlin vagy Madrid. Az animációs dokumentumfilmben az egykori eladók és vevők a saját hangjukon megszólalva, de animált figuraként megjelenve mesélik el az üzlet felfutását, a hamisítás kiszélesedését, majd az első lebukást a kétezres évek elején. A múltban játszódó jelenetekben pedig fiatal színészek kölcsönzik a hangjukat a szereplőknek. De nem csupán az egykori hamisítók és kuncsaftjaik szólalnak meg, a MÁV illetékesei is felidézik az emlékeiket, no meg az ügyön dolgozó, rendkívül szimpatikus, a hamisítókkal meglepően empatikus rendőr.
A Kék Pelikan mégsem egy szimpla bűncselekmény-sorozat története. A fiúkat nem elsősorban a pénzszerzés motiválta, bár sokat kerestek, valószínűleg sokkal több pénzt is kaphattak volna a vonatjegyekért. Ők a lehetőséget akarták megadni a kortársaiknak, hogy megtehessék azt, ami a szüleiknek nem adatott meg, élhessenek az ölükbe hullott szabadsággal, és kedvükre felfedezhessék a világot. Sokkal inkább szabadságharcosként, mint bűnözőként tekintettek magukra.
A hamisítók és az utazók mellett a film fontos szereplője a kilencvenes évek Budapestje. Legendás klubok, koncerthelyszínek, a lüktető, szabad, kaotikus város, ahol minden megtörténhet, és ahol a hatóságoknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy néhány hamis jegy után szaglásszanak. A Kék Pelikan ennek a különleges időszaknak állít hiteles és szórakoztató emléket. ¬ Matalin Dóra