Martin József: Ismeretlen ismerősünk: Gajári Ödön élete és pályája

Sok hívószónak kellett elférnie a címlapon, nem vitás. Mert hát hiába „ismerősünk” a XIX. század második feléből a metsző felszólalásairól és – nemritkán éppen ez okból – párbajairól is elhíresült szabadelvű honatya, majd felsőházi tag Gajári Ödönről bizony még történészi berkekben sem igen hallottak. S noha politikatörténeti jelentősége sem elhanyagolható, ez ügyben érdemes Mikszáth Kálmán parlamenti tudósításait kézbe venni, mindezek eltörpülnek amellett, ami életrajzi monográfiáért kiált(ott): 1903 karácsonyán ugyanis ő indította útjára s tette felelős szerkesztőként (és voltaképp tulajdonosként) megkerülhetetlenné napilapját. Olyannyira, hogy Az Ujság úgy élte túl negyedszázaddal életre keltőjét, hogy 1944. márciusi betiltásáig ugyan sokat változott, de a „liberálizmus napfényének” még Tisza Kálmán (és Tisza István) támogatójaként sem fordított hátat. Szerkesztői iskolaéveit Gajári a Nemzet című kormánylapnál járta ki, megtapasztalta, és annak ellenére lett elege az irányított sajtóból, hogy világfelfogásában élete végéig, 1919 augusztusáig osztozott a hatvanhetesekkel. S noha Az Ujságot és irányítóját nem alaptalanul könyvelték el kormánybarátként, a napilap sikerét, magas példányszámát és politikai szerepét a tények tisztelete, a valós helyzet – s még a kormányra nézve kínos ügyek esetében is – tárgyszerű megközelítése hozta meg. No meg a minőségre törekvés. Ugyanis korántsem bizonyult lózungnak Az Ujság beköszöntő vezércikkének az a passzusa, hogy a lap nemcsak „a feltétlen igazmondásra” érzi kötelezve magát, hanem a „tisztes irodalmi” hangra, vagyis sokszínűségre is. Ezt ékesen bizonyítja a főmunkatársakul megnyert szerzők névsora. Az utókorból visszatekintve is meglepő, hogy a már említett vitriolos tollú Mikszáth egy szerkesztőségben publikált például a „grafomán írófejedelem” Herczeg Ferenccel, vagy a regényeiben „realista álmodozó”, a Rovás című rovatában viszont bátor publicista Kóbor Tamással. A főszerkesztő portréját megrajzoló és „mesterműve”, Az Ujság históriáját elbeszélő Martin József monográfiájában sem adja fel a hírlapíró erényeit: miközben kötete hiánypótló sajtótörténeti alapmű, közérhető és letehetetlen olvasmány.