DumaésTisza

A HVG online kiadásában múlt pénteken, május 30-án ismertetett Medián-felmérés egyik fontos tanulsága az EP-választási listák három éllovasára vonatkozott: áprilisról májusra a Fidesz–KDNP megszilárdította vezető helyét, a Tisza Párt némileg erősödött, a DK–MSZP–Párbeszéd pedig egy hajszálnyit gyengült. Az utóbbinál a változás egyik társadalmi-demográfiai csoportban sem haladja meg a 3 százalékpontot, a másik két lista esetében viszont néhány jelentősebb fejlemény is megfigyelhető. A kormánypárti lista elsősorban Budapesten vesztett pozíciókat, itt 8 százalékpont a mínusza április vége óta, míg a kistelepüléseken újra erősödött, összességében 5 százalékponttal. A Tisza Párt viszont épp a fővárosban erősödött látványosan (nem kevesebb, mint 9 százalékponttal), és érdekes módon ugyancsak számottevő volt támogatóinak gyarapodása a legkevésbé iskolázott, valamint a legképzettebb csoportokban.

A kampányidőszak végéhez közeledve az egyik legizgalmasabb kérdés: ki mennyire képes mozgósítani a potenciális szavazóit? Ebben áprilisról májusra a jobboldal erősített: a magukat biztos szavazóknak mondók aránya a fideszesek között 7 százalékponttal, az euroszkepticizmusukat talán feladó mi hazánkosok között pedig 23 (!) százalékponttal nőtt. És figyelemre méltó, hogy a párt nélküliek körében (ők azok, akik nem tudják, vagy nem akarják megmondani, hogy melyik listára fognak szavazni) ugyancsak nőtt a szavazási hajlandóság. Ebben a csoportban az átlagosnál valamivel több az ország helyzetével szemben kritikus állampolgár, ám ebből elhamarkodott lenne a választások kimenetelével kapcsolatban messzemenő következtetést levonni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a teljes szavazókorú népesség saját bevallása szerint 76 százalékos „biztos” részvétele mögött is minden korábbi tapasztalat szerint is „nagyotmondás” áll.

A Tisza Párt szavazói mindenesetre az elkötelezettebbek között vannak, és mint láttuk, viszonylag nagy az önbizalmuk is: arra a kérdésre, hogy melyik lista nyeri június 9-én az EP-választásokat, 43 százalékuk a saját pártját nevezte meg. Abszolút többségük – a párt vezetőjének a HVG-ben megjelent nyilatkozatával egyetértve – azt is legalább valószínűnek tartja, hogy a Tisza Párt egyedül is megnyeri a 2026-os országgyűlési választásokat. Az talán még meglepőbb, hogy ezt a véleményt az összes válaszadó közel ötöde is osztja. ¬ HANN ENDRE

Már az alaptörvény első változatának átmeneti rendelkezései között szerepelt az EP- és az önkormányzati voksolás összecsúsztatása, ám a mai helyzet szerint „végső” változatba csak tavaly iktatta be a kormánytöbbség azt a kitételt, amely ténylegesen lehetővé tette a két voksolás egy füst alatti megrendezését. Javasolta mindezt Orbán Viktor abból a megfontolásból, hogy a strasbourgi testület összetételéről döntő választásokon alacsony részvétel jellemzi a kormánypárt fő szavazóbázisát, a kistelepüléseken élőket, akik sokkal aktívabbak, ha a polgármesterükről is dönteniük kell.

Még egy aktuálpolitikai szempont motiválta Orbánt: az, hogy míg a töredezett ellenzéki tábor esetében az EP-választás jó alkalom a pártoknak az önálló megméretésre, a helyhatósági voksoláson a koordinált jelöltállítás lehet számukra a nyerő stratégia. Vagyis a két választás két, egymástól karakteresen eltérő kampány egyidejű megvalósítását követeli az ellenzéki szereplőktől. Orbán számítását azonban durván keresztülhúzták a kegyelmi botrány okozta belpolitikai folyamatok.

Az EP-választásokhoz kapcsolódó, alapvetően külpolitikai jellegű üzenetek fényében szinte már eltörpül a helyhatósági meccsek tétje. Azt ugyanis még Orbán sem mondhatja, hogy csak azok a települések menekülnek meg a háborútól, az atomcsapástól, amelyek fideszes polgármestert választanak. Ennek megfelelően a Fidesz pártközpontjában mintha kissé el is engedték volna a helyi küzdelmeket, egészen pontosan a helyi fiókszervezeteire bízták a polgármesteri kampányokat, amelyekből a Fidesz a pártlogót is igyekezett eltüntetni. Többnyire függetleneknek mondott jelöltek mögé állt be, akiknek a kampányát gyakran állami támogatásokon hizlalt álcivil szervezetek segítették plakátokkal, szórólapokkal.

Az ellenzék számára ugyanakkor a tét nem kevesebb, mint a 2019-ben – részben a Borkai-botrány országos hatásaként is – elhódított polgármesteri és képviselői helyek megtartása. Ez Budapesten tűnik a legbiztosabbnak: Karácsony Gergely toronymagasan vezet az LMP által támogatott Vitézy Dávid, illetve az egész kampány során csak Megafon-stílusban a Facebookon hergelő (sok a gaz, sok a biciklis, mindenki Gyurcsány embere) fideszes jelölt, Szentkirályi Alexandra előtt.