Az európai pártstruktúra meglepően stabil. Az Európai Néppárt tagjainak nemzeti támogatottságából számított legvalószínűbb mandátumszám 171 fős képviselőcsoportot jósol a mérsékelt jobboldali tömörülésnek; a 2019-es választásokat követő első mérés 174 mandátumot jelzett. Hasonló a helyzet a szociáldemokraták frakciójával is, amelynek jelenleg 143 képviselői helyet prognosztizálnak, mindössze hárommal kevesebbet, mint öt évvel ezelőtt.
A kisebb pártcsaládok erősorrendjében viszont lehetnek jelentősebb elmozdulások a Politico összesített közvélemény-kutatási adatai szerint. Az Emmanuel Macron francia államfő képviselőivel felpumpált liberálisok a frakciójuk negyedét, míg a Zöldek a csoportjuk harmadát is elbukhatják vasárnap. A két frakcióra szakadt európai szélsőjobboldal erősödése viszont nem automatikus, a Konzervatívok tábora valamennyit bővülhet, a radikálisabb ID csoport viszont még veszthet is a méretéből. Önmagában egyik átalakulás sem jelentős, hiszen a britek távozása óta 720 fős EP-ben e frakciók egyike sem nagyobb 80 képviselőnél.
Az átalakulást nem a 27 tagállam választóinak egyedi döntései jelentik, hanem a pártok európai mozgása. A valódi földrengés így a június 9-ei voksolás után jöhet. Előbb a pártok minden országban, a maguk belpolitikai szempontjai szerint feldolgozzák az eredményeket, majd kiderül, hogy a következményeket melyikük hogyan fordítja le magának. A legfontosabb kérdés, hogy Giorgia Meloni olasz kormányfő mire használja majd pártja várható választási győzelmét, kit tűr meg Európában maga mellett, és kitől zárkózik el.
A legnagyobb változást a két populista frakció egyesülése hozná. Papíron, a most még független Fidesszel együtt, 150 fős csoport állhatna fel. Orbán Viktor viszont az utóbbi időben megtanulta, hogy egyszerű összeadással nem lehet számolni. A lehetséges egyesítés például úgy indult, hogy a német AfD-nek utat mutattak, és nem látni, ki lesz még vállalhatatlan az egyharmados szavazatarányról, vagyis blokkolásra képes szövetségről álmodó pártok számára.
Meloni ambíciója már nem is a blokkolás, hanem Európa vezetése. Fontosságát emeli, hogy Ursula von der Leyen új szövetségeseket keres. Az Európai Bizottság elnökének 361 támogatót kell szereznie, hogy újabb öt évre megbízást kapjon a parlamentben (már ha a Tanács egyetért az újrázásával). A néppárti, szociáldemokrata és liberális frakciók a szokásos kiszavazással számolva nem tudják majd garantálni a 361 igent. Mit ér Meloni csatlakozása, és ki fizet meg érte?
