Feltűrtingujjal

¬ 1945. július 5. (Munkáspárt 393 mandátum, Konzervatív Párt 197 mandátum): Az 1940-ben alakult háborús koalíció felbomlásával, az abban a miniszterelnök-helyettesi posztot betöltő Clement Attlee vezetésével a Munkáspárt addigi történetének legnagyobb győzelmét aratta. A hivatalos végeredményt csak július 26-án hirdették ki, meg kellett várni a külföldről, köztük az ázsiai frontról érkezett szavazatokat. Winston Churchill konzervatív miniszterelnök a még le nem győzött Japán miatt „háborús üzemmódban” volt, míg Attlee a nélkülöző briteknek teljes foglalkoztatást és lakhatást ígért. Az 1951-ig működő kormányát máig példaként emlegetik, legnagyobb vívmánya az állami egészségügyi szolgálat (NHS) 1948-as létrehozása volt. A jóléti államot alaposan kibővítették, az ipar jó részét államosították.

¬ 1964. október 15. (Munkáspárt 317, Konzervatív Párt 304): A hatalmon töltött 13 évük alatt a negyedik miniszterelnöküket fogyasztó toryk bukását az okozta, hogy Charles de Gaulle francia elnök megvétózta Nagy-Britannia csatlakozását a Közös Piachoz, a gazdasági növekedés megtorpant, és a kormányt szexbotrány rázta meg: John Profumo hadügyminiszter szeretője, Christine Keeler a londoni szovjet nagykövetség katonai attaséjával is összeszűrte a levet. A Munkáspárt vezetője, Harold Wilson megérezte az 1960-as évek Nagy-Britanniájának kulturális reneszánszát, még a Beatles társaságából sem lógott ki, és 48 évesen az addigi hét évtized legfiatalabb kormányfőjeként lépett hivatalba.

¬ 1979. május 3. (Konzervatív Párt 339, Munkáspárt 269): A toryk irányítását négy évvel korábban vette át Margaret Thatcher, aki konzervatív forradalmat hozott, felrúgta a két nagy párt által a második világháború vége óta fenntartott konszenzust, amely a teljes foglalkoztatás érdekében erős állami beavatkozással és magas adókkal működtette a gazdaságot. A modell csődjét a csúcsra emelkedett infláció, illetve a militánssá vált szakszervezetek szította sztrájkok által megbénított gazdaság jelképezte. Thatcher 11 év alatt szabadpiaci reformokkal adót csökkentett és privatizált. Miniszterelnökségének megítélése máig mélyen megosztja a brit társadalmat.

¬ 1997. május 1. (Munkáspárt 418, Konzervatív Párt 165): A 18 éve ellenzékben lévő Munkáspártot története legnagyobb választási győzelmére vezette a fiatal kora miatt Bambiként is emlegetett Tony Blair, miközben a konzervatívok az 1906-os történelmi mélypontjuk óta nem szerepeltek ilyen rosszul. A pártját balszélről a centrumba átvezető Blair Thatcher reformjainak és utódja, John Major hatékony menedzselésének köszönhetően erős gazdaságot örökölt, amely kiheverte az 1992. szeptemberi válságot, amikor az angol font kénytelen volt elhagyni az Európai Közösség árfolyam-lebegtetési mechanizmusát. Az újabb kulturális virágzást (Cool Britannia) Blair meglovagolta, s 1998-ban Bill Clinton amerikai elnök segítségével tető alá hozta az északír polgárháborút lezáró nagypénteki békemegállapodást. A második világháború utáni leghosszabb gazdasági növekedés a miniszterelnöksége alatt történt, de 2007-ben belebukott az USA iraki háborújának hazugságokra alapozott támogatásába.

¬ 2010. május 6. (Konzervatív Párt 306, Munkáspárt 258): David Cameron vezetésével a toryk legyőzték a 13 évi kormányzásban kifáradt, és a 2008-as globális pénzügyi válság okozta, egy évszázada legsúlyosabb recesszió miatt népszerűtlenné vált Munkáspártot. A konzervatívok nem szereztek többséget az alsóházban, így az 57 mandátumig jutó liberális demokratákat bevonva megalakult a második világháború utáni Nagy-Britannia első koalíciós kormánya. A liberális társadalompolitikát követő, az államadósságot megszorításokkal csökkentő közös munkából a toryk jöttek ki jobban, és 2015-ben már egyedül is többséget szereztek.