Megtértbűnös

profimedia

Az alig húszéves Thomas Matthew Crooks által a pennsylvaniai Butlerben, egy raktárépület tetején a Donald Trump elleni merényletre használt AR–15 félautomata gépkarabély kifejlesztését az váltotta ki, hogy az amerikaiak is szerettek volna a nagy sikerű szovjet AK–47-es Kalasnyikovhoz hasonlót. A megbízást 1957-ben a Fairchild repülőgépgyártó kézifegyverekkel foglalkozó ArmaLite divíziójának vezető tervezője, Eugene Stoner kapta. A feladata az volt, hogy olyan gépkarabélyt alkosson, amely legfeljebb hat font (2,7 kilogramm) súlyú, s teljes vagy félautomata üzemmódban nagy sebességgel olyan lövedéket lő ki, amely 500 yard (457 méter) távolságból átüti a rohamsisakot vagy a hagyományos testpáncélt.

Az AR–15 – amely arról kapta a nevét, hogy az ArmaLite 15. „alkotása” volt – a súlycsökkentés érdekében nem acélból és fából készült, mint a korábbi gépkarabélyok, hanem alapvetően alumíniumból, és kemény műanyagot is tartalmazott. A katonák ezért eleinte lenézték, ám megnyerte őket, hogy a kiegyensúlyozott, csak kicsit visszarúgó fegyver hatékonynak bizonyult a közelharcban. Az 1964-ben elkészült, nehezebb és masszívabb M16-os katonai változat egy évre rá a vietnámi háborúban az amerikaiak alapfelszerelésévé vált, s különböző változatai azóta is „szolgálnak”, az USA mellett 14 NATO-tagállamban és világszerte több mint 80 országban.

A teljesen automata fegyverek – amelyekkel az elsütőbillentyű egyszeri használatával sorozatlövést lehet leadni – árusítását már 1986-ban betiltották, s 1994-ben, a tömeggyilkosságok szaporodásával ugyanerre a sorsra jutottak a fél­automata támadófegyverek is, amelyeknél minden lövéshez meg kell húzni a ravaszt, de az eszköz a tárból automatikusan betölt. Az utóbbiakra kimondott tilalom 2004-ben lejárt, a fegyvertartás szabadságát rögzítő második alkotmánykiegészítésre hivatkozva törvény született a gyártók felelősségének minimalizálásáról, és mindez tágra nyitotta a piacot az AR–15-ös előtt, amely az amerikaiak kedvenc lőfegyverévé vált. Különösen, hogy míg az M16-os használatához az amerikai katonáknak százórás kiképzésen kell részt venniük, az AR–15-öst bárki megveheti, aki nem szerepel az FBI tiltólistáján, s már mehet is a lőtérre.

Míg a tilalom idején évi 50-60 ezret gyártottak a törvénynek való megfeleléshez „lebutított” gépkarabélyokból, 2004 után beindult az üzlet. 2012-ben már 1,27 millió készült az AR–15-ösből és a hozzá hasonló gépkarabélyokból, amelyekből a becslések szerint ma összesen több mint húszmillió lehet a lakosságnál. Sok amerikai arzenáljában egynél jóval több is, ahogyan Crooks apja is legálisan vett állítólag tucatnyit, amelyek egyikét a fia használta.

Az AR–15-ös nem túl drága, már 600 dollárért kapható egy szimpla darab, az átlagos vételár ezer dollár fölött van, de még több pénzért az egyéni ízléshez igazítható például éjjellátó készülékkel, bajonettel vagy a 30 töltényt tartalmazó tár helyett százas kapacitású dobtárral – amit több államban betiltottak. Tiltani szerették volna több helyen a sorozatlövést lehetővé tevő kiegészítőt is, amelyet például 2017-ben Las Ve­gasban Stephen ­Paddock használt, amikor a hotelszobája ablakából 58 embert agyonlőtt egy koncert résztvevői közül. A legfelső bíróság konzervatív többsége azonban idén júniusban alkotmányellenesnek minősítette a tilalmat, amit éppen a 2017-es vérengzésre reagálva mondott ki a kongresszus, és amit Donald Trump akkori elnök is rögvest aláírt. A döntést azért tartják veszélyesnek, mert az ­AR–15-ös már enélkül is a tömeggyilkosok kedvenc gépkarabélya, s nem is csak az USA-ban: ilyet használt az 1996-ban az ausztráliai Port Arthurban 35 embert lemészároló Martin Bryant is.