Fogáskeresés
Alapjaiban megváltozott az amerikai elnökválasztási kampány, amibe az új demokrata páros megújult erővel vetette bele magát, miközben Donald Trump nem tudja átlépni a saját árnyékát.
Új seprők
Katonadolog
Lőnek rá
Amikor 2005-ben a formálódó képviselői kampányát választotta, és a leszerelését kérte a Nemzeti Gárdából, cserben hagyta az egységét, amelyet nem sokkal később frontszolgálatra rendeltek Irakba – próbált fogást találni Tim Walz minnesotai kormányzón, a demokrata alelnökjelöltön republikánus ellenlábasa, J. D. Vance ohiói szenátor. Párhuzamot vont önmagával, hiszen ő a középiskola elvégzése után, 2003-ban jelentkezett a tengerészgyalogsághoz, és 2005-ben hat hónapot töltött Irakban. Igaz, ő sem szolgált harctéri csapatnál, hanem fronttudósító és sajtófelelős volt, és négy év után, tizedesi rangban szerelt le.
Az USA-ban valóban dicsőség katonának lenni, de a politikában minden kiforgathatónak tűnik azóta, hogy a 2004-es elnökválasztási kampányban a demokrata John Kerryről választók tömegeivel sikerült elhitetni, hogy hazudott a vietnámi hőstetteiről, és az öt kitüntetése közül egyiket sem érdemelte meg. Ellenfele, a hivatalban lévő republikánus George W. Bush az apja kapcsolatainak köszönhetően a texasi Nemzeti Gárdában pilótaként szolgálva úszta meg a behívót Vietnámba, ahol Kerry a Mekong folyón és más belvízi utakon járőröző egyik gyorsnaszád (swift boat) parancsnokaként szolgált. Kerry az elnökválasztást elveszítette, az amerikai politikai szlengbe pedig bekerült a swiftboating kifejezés: hazugságokkal megkérdőjelezni az ellenfél hitelességét, hazafiasságát vagy tisztességét.
A Vance-hez hasonlóan középnyugati szegénységbe született Walz 1981-ben, két nappal a 17. életévének betöltése után jelentkezett a Nemzeti Gárdába, ami a 12 hetes alapkiképzést követően, a szárazföldi hadsereg és a légierő tartalékos állományának részeként civil állásban lévőket tart mozgósításra készen. Az USA 50 szövetségi államának, valamint Guamnak, a Virgin-szigeteknek, Puerto Ricónak és a főváros Washingtonnak mind külön Nemzeti Gárdája van, melyek mozgósítását az állam vagy a terület kormányzója rendelheti el, kivéve a fővárost, ahol az amerikai elnök. A Nemzeti Gárda tagjai a harckészültségük fenntartására rendszeres gyakorlatokon vesznek részt, a tevékenységük általában kimerül segítségnyújtásban természeti katasztrófák idején, de zavargások lecsillapítására is bevethetők, ahogyan tette ezt minnesotai kormányzóként Walz a 2020-ban Minneapolisban rendőri intézkedés nyomán megfulladt George Floyd halála után.
Walz először gyalogsági kiképzést kapott, majd a texasi tüzérséghez vezényelték. Amikor 1996-ban a felesége minnesotai otthonába költöztek, Walzot az ottani Nemzeti Gárda vette át. A New York és Washington ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadás után indított két háborúban a Nemzeti Gárdának is jutott szerep. Walzot 2003-ban kilenc hónapra őrszolgálatra az olaszországi Vicenzában lévő amerikai légitámaszpontra vezényelték, ahonnan afganisztáni és iraki bevetésekre indultak a katonai gépek. 2005 májusában szerelt le, az egysége két hónappal később kapta meg a mozgósítási parancsot, s a felkészítés után 2006 márciusában került Irakba.
Az egyik legmagasabb altiszti ranggal, parancsnoksági törzsőrmesterként szerelt le, de néhány hónappal később az alacsonyabbnak számító főtörzsőrmesterré minősítették, mert nem végezte el az előzőhöz előírt 664 órás online és 86 órás személyes kurzust az akadémián. A republikánusok most abba is belekötöttek, hogy az alelnökjelöltté választása után a kampányban „nyugalmazott parancsnoksági törzsőrmesterként” emlegették, amit csak azt követően korrigáltak, hogy emiatt megérkezett az első politikai támadás.