Zsákutcabál
„Az 1978 júniusában indult első gyártási félévben 480 ezer Levis farmernadrágot gyártottak a Május 1. Ruhagyár marcali üzemében, ebből 60 ezernek volt magyar az alapanyaga” – jelentette a HVG 1979. május 9-ei száma. E látszólag unalmas hírecske viszonylag sokat mond a történelem sajátos fordulatairól. 45 éve szenzációszámba ment, hogy a neves amerikai Levi Strauss cég Somogy megyébe helyezte népszerű ruhamárkájának gyártását, többletexporthoz juttatva Magyarországot, és helybe hozva a hazai fiatalság számára az amerikai álom e vágyott megtestesülését. Jóllehet jellemző a Kádár-rendszer bornírtságára, hogy a központi pártlap publicistái ezzel egyidejűleg sem hagytak fel a hanyatló nyugati életstílus ostorozásával, de a rezsim legalább kialkudta, hogy az itteni varrónők munkáján túl némi magyar beszállítást is elfogadjon az amcsi befektető. A mai rezsimnek még ennyi esze sincs. E heti címlapsztorink tárja fel, hogy pekingi pártutasításra tömegével telepednek meg Magyarországon olyan kínai vállalkozások, amelyek a kínai nagybefektetőknek dolgoznak majd be egy évtizedig, mivel az Orbán-kormány gyakorlatilag nem hozott létre semmiféle beszállítói programot a hazai kis- és középvállalatok számára. A magyarok sem a technológia megosztásából, sem az exportból nem profitálnak – panaszolják az érintett vállalkozói szervezetek.
