Újabbhétszűkesztendő?

¬ A hét szűk esztendő (2006–2012): Az 1995-ös stabilizáció utáni tíz évben a gazdaság átlagosan évi 4,2 százalékkal növekedett; bár 2001 őszétől a választási győzelemre készülő Orbán Viktor, majd 2002-től a nyertes Medgyessy Péter kormányai már költségvetési költekezéssel segítették azt, megágyazva a következő esztendők tartós vergődésének. A Gyurcsány-kormány 2006 őszén megszorításokra kényszerült, reformterveit azonban elsodorta a 2008. márciusi népszavazás. Októberben aztán elérte az épp csak lábadozó gazdaságot a globális pénzügyi válság. A fizetőképesség megőrzése végett a Bajnai-kormánynak újabb megszorításokat kellett bevezetnie, a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól kapott hitelekkel stabilizálta az országot. Viszonylag gyorsan beindult a gazdasági növekedés is. Ezt törte meg 2010-ben az Orbán-kormány. Felmondta a megállapodást az IMF-fel, konfliktusokba keveredett az Európai Bizottsággal. Az államadósság csökkentése céljából elorozta a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat, áthárítható különadókkal terhelt meg néhány ágazatot, felemelte a forgalmi adó kulcsát, egyre több forrást vont el a humán szférától. Amikor Görögország fizetésképtelensége miatt az euróövezet válságba került, itthon sem lehetett elhárítani az újabb recessziót. A hét szűk esztendő alatt az átlagos növekedés csupán évi 0,2 százalék volt, a keresetek vásárlóereje 2012-ben két százalékkal elmaradt a 2005-östől.

¬ A hét bő esztendő (2013–2019): A krízis után a magyar gazdaság az EU-ban az utolsók között, 2014-ben érte el az azt megelőző szintet. Addigra Magyarország kikerült az uniós túlzottdeficit-eljárás alól. A Magyar Nemzeti Bank kamatcsökkentéssel és kamattámogatott hitelekkel élénkítette a gazdaságot, az export ösztönzése reményében eltűrte a forint leértékelődését. Az évtized közepén tetőzött az uniós támogatások folyósítása, 2014-ben a GDP 5,3, egy évvel később a 4 százalékának megfelelő ingyenes forrás érkezett be. Ez valóságos kegyelmi állapot volt. A növekedés másik forrása a foglalkoztatás, amely bő félmillió fővel bővült. Bár a költségvetés hiánya az uniós elszámolási rend szerint nem lépte túl a 3 százalékos határértéket, tényleges kiadásai ennél nagyobb mértékben haladták meg a bevételeket, a kivételesen jó külső és belső konjunktúra ellenére a tartalékképzés igénye fel sem merült. A túlfűtöttség a külső egyensúlyi mutatók fokozatos romlásával járt. A fogyasztói árak a deflációs hónapok után elindultak felfelé, a pandémia előtt az infláció megközelítette az 5 százalékot. A GDP 2013 és 2018 között éves átlagban közel 3,8 százalékkal, a bérszint 6,3 százalékkal emelkedett, mégsem maradt a gazdaságban annyi szufla, hogy az újabb nehéz éveket tartós lassulás nélkül átvészelje.