Adnakéskapnának

A Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulása óta az ázsiai állam külpolitikájában fontos szerepet játszott Afrika, ahol Peking több felszabadító mozgalmat is támogatott. Az afrikai tagállamok szavazata kulcsfontosságú volt abban, hogy a polgárháborúban vesztes nacionalisták által vezetett Tajvan (a Kínai Köztársaság) helyét 1971-ben az ENSZ Közgyűlésében, majd – vétójoggal rendelkező tagként – a Biztonsági Tanácsban is a népi Kína foglalhatta el.

Az 1991 januárjában Etiópiába, Ugandába, Kenyába és Tanzániába ellátogató Csien Csi-csen óta megszakítatlan hagyománnyá vált, hogy a mindenkori kínai külügyminiszter első külföldi útja az adott évben Afrikába vezet. Az idén a leváltott utódja helyére visszalépett Vang Ji január 13–18. között Egyiptomban, Tunéziában, Togóban és Elefántcsontparton járt. Peking az évtizedek során a diplomáciai erőfeszítéseit Afrikában is arra fordította, hogy a kontinens államai Tajvan helyett a Kínai Népköztársasággal létesítsenek diplomáciai kapcsolatot. Ez sikerrel járt, jelenleg az 54 afrikai ország közül már csupán Eswatini – a korábbi Szváziföld – Tajpej partnere.

Peking 2000-ben hívta össze a Kínai–afrikai Együttműködés Fóruma (FOCAC) első miniszteriális konferenciáját, ahol Csiang Cö-min pártfőtitkár-államfő, Csu Zsung-csi miniszterelnök és Hu Csin-tao alelnök 44 ország, valamint 17 nemzetközi és regionális szervezet képviselőit látta vendégül. Az eseményre háromévente, változó helyszínen kerül sor, 2006-ban Pekingben tartottak először a miniszteri mellett állam- és kormányfők részvételével csúcstalálkozót is, amit 2015-ben Johannesburgban, 2018-ban és 2024-ben Pekingben ismételtek meg. A koronavírus-járvány miatt 2021-ben Pekingben, illetve Szenegál fővárosában, Dakarban gyűltek össze a résztvevők, akik videókonferencia keretében tanácskoztak.