Gyógyszer a fiókból
Akár egy egyszerű gyógyszeres kezelés is segíthet az egyik legsúlyosabb alvászavar, az obstruktív alvási apnoe (OSA) orvoslásában – állítják svéd kutatók egy kettős vak, randomizált, kontrollos vizsgálat eredményeire hivatkozva. Az ilyen betegségben szenvedők garatja alvás közben többször is beszűkül vagy elzáródik, így akár több másodpercig is levegő nélkül maradnak, miközben a véroxigénszintjük drámaian csökken. Az agy, érzékelve az oxigénhiányt, felébreszti az alvót, aki megmozdulva újra kap levegőt, bár nem észleli ezeket a mikroébredéseket. Miután ez egy éjszaka akár százszor is megtörténhet, lehetetlenné válik a mélyalvás. Mindez súlyos egészségügyi problémákhoz, magas vérnyomáshoz, szív- és anyagcsere-betegségekhez vezethet.
Az OSA kezelése jelenleg csak korlátozottan lehetséges, és nem is túl kényelmes: gépek segítik az alvást. Ezért is mondható ígéretesnek a svéd szakemberek módszere, amely egy más célra már forgalomban lévő gyógyszerrel oldaná meg a problémát. A szultiám hatóanyagú Ospolotról van szó, amelyet a gyerekkori epilepszia egyik típusánál alkalmaznak. Ez a választás ugyan meglepőnek tűnik, azonban ez a gyógyszer valójában a felső légutak izmait stimulálja.
A kísérletbe 298 obstruktív alvási apnoéban szenvedőt vontak be, akiket spanyol, francia, belga, német és cseh egészségügyi központokban kezeltek. Négy csoportba osztották őket, a csoportok különböző adagolású (naponta 100 mg, 200 mg, 300 mg) Ospolotot, illetve placebót kaptak. A résztvevőket célzott alvászavar-vizsgálattal értékelték a kísérlet kezdetén, négy hét elteltével, majd a 12. héten. Mérték a légzést, a vér oxigénszintjét, a szívritmust, a szemmozgásokat, valamint az alvás közbeni agy- és izomtevékenységet. Azt találták, hogy a gyógyszert szedőknél kevesebb volt a légzéskimaradás, és magasabb maradt a vér oxigénszintje. A legmagasabb dózisú szultimátot szedőknél 40 százalékkal, a közepes dózist kapóknál 35 százalékkal, míg a legalacsonyabb hatóanyagú gyógyszernél 18 százalékkal ritkultak az éjszakai légzési szünetek. Néhány mellékhatásról azért beszámoltak, például fejfájásról, fáradtságról, émelygésről, de ezek enyhék vagy csak közepesen erősek voltak.
Bár a mostani eredmények egyértelműen pozitívak, a kutatók folytatnák a szultimát hatóanyagú és más kezelések tesztelését, hogy felmérjék azok hosszú távú hatásait, beleértve az esetleges mellékhatásokat. Arra is kíváncsiak, vajon ez a kezelés segíthet-e csökkenteni a vérnyomást és megelőzni a szív- és érrendszeri betegségeket az ilyen alvási rendellenességben szenvedőknél.
