Hárítástechnika

Revolut

„Az adókat be kell fizetni, ez az üzletmenet része” – szögezte le a litván székhelyű Revolut sajtórészlege a HVG-nek. Magyarországon azonban mintha kétségbe vonnák ezt, miután Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter közölte a pénzügyi szolgáltató vezérkarával: elvárja tőlük az adók maradéktalan megfizetését. Saját tájékoztatása szerint a Revolut augusztusban összesen 30 millió tranzakciót bonyolított le mintegy másfél millió magyar ügyfelének, 60 százalékkal többet, mint egy éve. A konkurencia ugyanakkor azt gyanítja, hogy ennek egy része „litván számlák közti művelet”, amire nem vallják be és nem fizetik meg az illetéket.

Gondosan ügyel a Revolut arra, hogy se az éves tranzakciók számát ne hozza nyilvánosságra, se azt, hogy azokból hány darabra és hány milliárd forintnyi tranzakciós illetéket rótt le. Annyit elárult, hogy tavaly 85 millió fizikai (nem virtuális, hanem plasztikkártyás, illetve készpén­zes) tranzakció zajlott. Léder Tamás, a Revolut magyar vezetője a Portfolio.hu-n azt állította, hogy 2022 nyara óta, azaz két év alatt több tízmilliárd forintnyi illetéket fizettek be. A szolgáltató eddig egyáltalán nem hárította át az ügyfelekre a tranzakciós illetéket, ám 2025-re ezt már nem zárja ki. Annak ellenére, hogy máig arányaiban csak Írországban és Romániában szerzett több kuncsaftot a Revolut, mint Magyarországon (jelenleg majdnem minden hatodik magyar bankol náluk), leányintézetet nem nyitnak itt, csak fióktelepet. E megoldás jellemző rájuk, amióta 2021-ben teljes körű banklicencet kaptak Litvániában: csak Mexikóban tettek szert hasonlóra, az Egyesült Királyságban pedig korlátozott banki engedélyhez jutottak.

A Magyar Nemzeti Bank időről időre figyelmezteti az ügyfeleket, hogy a Revolut nem teljesen biztonságos számukra, mert baj esetén csak a litván bankfelügyelet, illetve a litván betétbiztosítási rendszer járhat el az érdekükben – Litvánia ugyan EU-tagállam, a metódus tehát hasonló, de a fizikai távolság és a nyelv nehezítené az ügyintézést. A neobank erre azzal reagál, hogy 2024 eleje óta már közvetlenül felügyeli az Európai Központi Bank is. Arról viszont egyelőre nincs szó, hogy a leendő magyarországi fióktelepük bejelentkezik-e az MNB kontrollja alá, továbbá csatlakozik-e az OBA-hoz.

A szolgáltató láthatóan jól érzi magát az MNB kontrollja nélkül, és ezt az állapotot az ügyfelek is üdvözölik. Azt viszont már egyre kevésbé, hogy ismétlődően előfordul a Revolut-számlára be- vagy onnan kiutalt pénzek rejtélyes megállása, esetenként napok, sőt hetek múlva visszatérése a küldő félhez. Ennek elvben az az oka, hogy az efféle pénzmozgások nemzetközi átutalások, amelyek partnerbankokon mennek keresztül, ahol olykor a hazainál szigorúbb a pénzmosás elleni ellenőrzés. A nemzetközi utalások azonban enélkül is napokat vesznek igénybe, és drágák – részben ez az oka, hogy a munkabérek automatikus Revolut-számlára utalása ma még nem jellemző. A fióktelep beindulása egy csapásra segíthetne ezen, mert a magyar ügyfelek magyar bankszámla-azonosítókat kapnának, ami másfél milliós ügyfélkör esetén már régen elvárható lenne.

Kulcskérdés a szolgáltató esetében az is, hogy – túl a tranzakciós illeték áthárításán – mennyiben emeli a díjait azoknak, akik elsődleges bankként választják, s a sztenderd ajánlatokon (például személyi kölcsönön) túl testre szabott kiszolgálást igényelnek. Azoknak az ügyfeleknek, akik az egyszerűsége, a fejlett technológiája vagy akár a korlátozott hazai kontrollja miatt a Revolutra szavaznak, szembe kell nézniük azzal, amivel a HVG-nek adott válaszaikat zárták: „Banks ­become costly”, azaz a banküzem drága lett.